Éhség

(fames), az az érzés, mely táplálékfelvételre ösztönöz. Rendesen akkor áll be, hogyha a rendes étkezés ideje bekövetkezik, vagy ha ez elmult. A nyomásnak és égetésnek sajátszerü érzése ez, mely a gyomorban és vékonybelekben látszik székelni. Sokszor nyálfolyás és haskorgás is kisérik. Mind e tünetek csökkennek vagy eltünnek, mihelyt a gyomorba táplálékot juttatunk, sőt egy időre eltünnek akkor is, ha az idegrendszer ingerlékenységét csökkentjük, például ópium- vagy alkoholnak élvezete vagy dohányzás által. Nevezetes, hogy a jóllakottság érzete beáll, mihelyt a gyomor megtelt; beáll tehát még mielőtt az evett anyagokat megemésztettük és felszivtuk volna, sőt tapasztalták, hogy teljesen emészthetetlen anyagoknak a gyomorba való bevitele az éhségérzetet szintén képes megszüntetni. Innen következtetjük méltán, hogy ez éhségérzetet nemcsak lokalizáljuk a gyomorban, hanem hogy az tényleg ott támad, midőn a gyomor üres és eltünik, ha megtelik valamivel. Ez érzés valószinüleg a gyomorban okozott izomérzés. Nincs az É.-nek az az érzése, mely tartós éheztetés alatt bekövetkezik. Ha hosszasabban éhezünk, akkor a gyomorban és belekben erős fájdalom érzése jelentkezik, melyhez még általános gyengeség érzete is csatlakozik. Bár ez éhségérzetet is a gyomorba és belekbe lokalizáljuk, az mégis már az általános táplálék-szükségnek az érzése. A bizonyos összetételü vérnek az idegrendszerre való ingerhatásából származik és csak az által szüntethető meg, hogy ha testünket kellően tápláljuk. Ez éhségérzete eltünik akkor is, ha kellő mennyiségü táplálékot a gyomorba vagy vastagbelekbe juttatunk, valamint akkor is, ha oldott táplálékot valamely visszérbe befecskendezünk. Éheztetett állatok bolygóidegeik, valamint a zsigerideg átmetszése után is még mohón kapnak étel után, jeléül annak, hogy az É. e kinos érzetét a test s vele a középponti idegrendszer táplálékhiánya okozza. É. nemzetgazdasági szempontból, l. Inség.

Forrás: Pallas Nagylexikon