Éjjeli ív

valamely csillagon áthaladó parallelkör (l. éggömb) horizont alatti íve. Ennek hossza és vele együtt az égi test láthatatlanságának tartama - a Nap esetében ez az éj - egyrészt a csillag deklinációjától, másrészt a hely geografiai szélességétől függ. Ha általában véve d a csillag deklinációja, f a hely geografiai szélessége és t a kelés v. nyugvásnak megfelelő óraszög, akkor az utóbbi mennyiség a cost = tangf tangd egyenletből határozható meg, és természetes, hogy (mivel a meridián, melytől az óraszöget számítjuk, a kelés és nyugvás pontja között középütt áll) ezután 2 t a nappali és 360° 2t az éjjeli, fokokban kifejezett iv. Mivel a 360°-nyi forgás 24 órának felel meg, 15° tehát 1 órát, 1° továbbá 4 időpercet tesz s i. t., az É. könnyen időben is fejezhető ki. Mivel a sugártörés az égi testeket a horizont fölé emeli, mikor ezek tényleg még 35°-nyi mélységben vannak alatta, világos hogy az É. a levegő sugártörése miatt rövidül. E rövidülés annál tetemesebb, minél ferdébben hajlanak a parallelkörök a horizont felé, legkisebb tehát az équator alatt, legnagyobb a pólusok felé. Az északi circumpoláris csillagok (l. éggömb) egész parallelköre a horizont felett fekszik, ezek É-e tehát 0; a déli sark körüli csillagok ellenben nálunk teljesen láthatatlanok lévén, É-ük 360°-ot tesz. Az équator alatt bármily csillagnak É.-e a nappalival egyenlő és valamely az équatorban álló csillagnak a Földön bárhol észlelt É.-e szintén, mint a nappali 12 órát tesz ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon