Éjjeli pávaszem

(Sat. Schr. állat) az izeltlábuak rovarok (Insecta) osztályába, a pikkelyesszárnyu lepkék (Lepidoptera) rendjébe, az éjjeli fonólepkék (Bombycina) csoportjába és a pávaszem-félék (Saturniadae) családjába tartozó lepkenem, melynek fajainál a him csápja hosszu és mindkét oldalon fésüs, a nöstényé ellenben csak fonalas; széles szárnyaik kerekdedek és mindegyik egy-egy szemfolttal diszített. Hernyóik minden gyürüjén hat-hat csillagalakban álló, szőröcskékkel benőtt szemölccsel ellátott. Bábjaik körtealaku erős fonadékban gubóban nyugszanak. Európában hat faja ismeretes, melyek közül hazánkban három fordul elő, u. m. a nagy É. (S. pyri L.) Európa legnagyobb lepkéje. Mellső szárnyai barnásszürkék, sötétebb habos árnyalatokkal három hasonló szinü szalaggal és cik-cakos szegéllyel; a hátsók valamivel barnábbak, sötétebb szegéllyel. A szárnyak közepén egy széles, sötét szalag huzódik hátrafelé és mindegyik közepén egy-egy jókora, a páva farktollaira emlékeztető kerek szemfolt van. Kiterjesztett szárnyainak szélessége 15-16 cm. Előfordul Közép-Európában, Perzsiában, Sziriában és Armeniában. Hazánkban közönséges. Röpül május-juniusig. Petéit a barack-, körte-, eper-, ritkán bükk- és vadrózsa-fára rakja, melyeknek leveleivel táplálkozik a hernyója. A hernyó gyorsan nő, hüvelyk vastagságot és 1 dm. hosszuságot is elér, kifejlődve sárgászöld, világoskék vagy rózsaszinü szemölcsökkel. Barnaszinü, durva gubóját a fák derekára, vagy ágakhoz erősíti, melyből a lepke csak a következő év tavaszán buvik ki. Hernyói elszaporodva kártékonyak. A kis É. (S. Carpini, Esp.-S. pavonia L.) barnafelhősen foltozott, mellső szárnyai fehérek, a hátsók a himnél narancssárgák, a nösténynél pedig fehéresek, különben hasonlóan rajzoltak, mint a nagy pávaszemnél. A szárnyak közepén lévő szemfoltok sárgán szegélyezettek. Röpül esténként május és juniusban. A him kisebb (50 mm.), a nőstény nagyobb (70 mm.). Középeurópában és igy hazánkban is előfordul. Ezenkivül található még Amur vidékén. A kökény É. (S. spini Schiff.) hasonlít a nagy pávaszemhez, csakhogy kisebb és a mellső szárnyak csucsában egy-egy elmosódott vérvörös folt van. Ritkább mint az előbbeni fajok, előfordul hazánkban, Németországban és elvétve Kis-Ázsiában.

Forrás: Pallas Nagylexikon