Ék

Az ugynevezett egyszerü gépek egyike. Balta, fejsze, kés, véső, feszítő vas, szög, tű és sok más hasonló készülék, melyek a testek összetartásának legyőzésére szlgálnak ék gyanánt működnek. Az ék keresztmetszete általában egyenszáru háromszög gyanánt tünik fel, melynek egyenlő szárai AC és BC (1. ábra) az ék oldalainak, alapja AB az ék hátának v. szélességének neveztetik. Az ACB szög képezi az ék élét. Az erő, mely az ék beszorítására fordíttatik, rendszerint merőleges az ék hátára, a legyőzendő ellenállás mindkét oldalról egyenlő mértékben és merőlegesen az ék oldalaira hat. Egyensulykor - ha a surlódástól eltekintünk - az erő ugy aránylik az egy-egy oldalon működő ellenálláshoz, mint az ék szélességét merő AB vonal hossza annak AC oldalához.

Ha az ellentállás legyőzendő, akkor az erőnek valamivel nagyobbnak kell lenni. Minél keskenyebb tehát az ék, oldalainak hosszához arányítva, annál kisebb erő szükséges valamely ellenállás egyensulyozására, esetleg legyőzésére. A surlódás az ék használatában igen fontos szerepet játszik és az alkalmazandó erőt tetemesen módosítja. Igy p. a fába vert szöget, melynek ékalakjánál fogva az oldalaira gyakorolt nyomás folytán a fából ki kellene csusznia, ennek ellenében még tetemes erővel sem lehet kihuzni; mi pusztán az oldalai és a fa közötti surlódásnak következménye. Épen ugy az ék behajtására alkalmazandó erőnek is a surlódás miatt jóval nagyobbnak kell lenni, mint azt a fentidézett egyensuly feltétel meghatározza. Mindamellett ezen gép igen célszerüen használható, különösen mert az egyszerü gépek között az egyedüli, melyre ütőerőket lehet alkalmazni. Bármilyen kemények legyenek az anyagok, a melyekből az ék-alaku eszközök készülnek, mégis legtöbbnyire szükséges, hogy élökhöz közel jóval tompább ékalakra csiszoltassanak vagy köszörültessenek, mert igen vékony rétegben könnyen törnek, vagy pedig mint a fémeknél, görbülnek és összecsavarodnak (drót a kés élén). Innét van, hogy az ilyen összetett ék használatánál a hasítás megkezdésére nagyobb erő szükséges, mint annak folytatására, a midőn már a keskenyebb ék működésbe lép. - É-et az építészetben a gerendák összetoldásánál használnak (a ferde és a ferde fogas rálapolásnál), a gerendák vastagításánál (csapos-kötések), bizonyos födém nemeknél, hol a gerendákat alápöckölik, ha nagyobb terheket kis magasságra kell emelni (kövek aláékelése), lépcsők elhelyezésénél falkapcsok meghosszabbításánál stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon