Élben vitorlázás

(ném. Beim Winde oder scharf am Winde segeln, ol. Andare alla borina, ang. To sail by the wind). A hajó élben vitorlázik akkor, midőn a szelet már nem egyenesen oldalról kapja, hanem rézsut előlről, mely végből vitorlafái a széloldalon oly módon vannak egészen a lehetőségig fékezve (élben fékezve), hogy a vitorlák a rézsut előlről jövő szél által még duzzasztatnak. A vitorlafáknak ezen a lehetőségig való éles fékezésétől függ az, hogy a hajó előremenetelének iránya mennyire közelítheti meg a szélnek irányát, vagyis hogy mily nagy azon szög, melyet a hajónak hossztengelye (tővonala) és a szél irányvonala magukba zárnak. A szélrózsa vonalai szerint számítva ezen szög keresztvitorlákkal felszerelt hajóknál 6-6³/₄ vonal, vagyis átlag 71° ugy, hogy északi széllel észak felé igyekező hajó legjobb esetben csak keletészakhoz ¹/₂ észak, illetve a másik, jobboldalról fogván a szelet, nyugat-északhoz ¹/₂ északirányban vitorlázhat. Élvitorlákkal (l. o.) ellátott hajók egész 3¹/₂ vonalig közelíthetik meg a szélirányt, ennélfogva élben vitorlázva a szél ellenében sokkal több utat nyernek, mint a keresztvitorlás hajók.

Forrás: Pallas Nagylexikon