Élesmosó

v. élesmosófü (növ., Pollinia Trin., csigavérfü, csigavérszinü Pollini-füve Baumgartennál, trebia az olasz munkások nyelvén, imola a Balaton mellékén, Eulalia Kunth), pázsitfü 25 fajjal az Óvilág meleg vidékein. Hazánk homokpusztáin meg a dombos vidékeken gyakori a Pollinia v. Andropogon Gryllus L., csinos pázsitkóró. Csaknem embermagasságra megnő, virágboga lila, v. ametisztszin, ágai csaknem hajszálfinomságuak s az acélkék v. lilaszin, szálkás, fémesen csillogó virág csüng rajtok. A füzérke alján sárga szőrkoszoru csillog (ezért a német neve Goldbart), ugy hogy a virágzó É. gyönyörü látványt nyujt, kivált ha a szellő rezgeti. Kaszálás után virít, azért gyakran az alsó levele kerül a szénába, virágzó szára meglehetősen szikár, azért a jószág nem igen bántja. Debrecen vidékén a szegény asszonyok és gyermekek gyökereit a földből kihuzogatják, rongy közé szorítván, aközt végighuzzák s a héjától megtisztítják. Erre a sárga szinü fás gyökereket csomóba kötözve árulják s a faedényt mosogatják vele. Ha azonban hosszu gyökérszálait ügyesen kiássák, fonásra, kötélre, kefének és másfélékre felhasználható. Jó homokkötő pázsit, s rendesen a kötöttebb helyen terem. Ahol különban az E. terem, ott a homok már meglehetősen megjavult s Kerner az É.-val társuló növények seregét, melyek természetszerüen a homok kötésén együtt fáradoznak, Pollinia formatio-nak v. E.-szövetkezetnek nevezte.

Forrás: Pallas Nagylexikon