Életrevalóság

(vitalitas), törvényszéki orvosi szempontból amaz állapota az ujszülöttnek, melyben a testének kellő fejlettségénél fogva alkalmas lesz az átlagos életkor elérésére. Az É.-hoz tehát nem elég az élve szülöttség, hanem szükséges a szervezet oly fejlettsége, hogy az az életet gátló körülmények közbe nem jövetele esetén rendszeres továbbfejlődését folytathassa. Normálisan fejlett magzat e fokot legalább 210 napos (7 hónap) korában éri el; ekkor a fontos szervek - szív, tüdő, agy, bőr stb. már annyira fejlettek, hogy kellő ápolás mellett a méhen kivüli életben is megmaradhat. Az É.-ot egyéb viszonyokon kivül a fejlődési anomaliák is csökkenthetik, melyek egy részét (pl. a száj, végbél stb. elzáródását) azonban művi uton meg lehet szüntetni, más sulyosabb elváltozások (pl. acardiacus, cyclops stb.), valamint a méhbeli életben fejlődött betegségek egy része még egyéb tekintetben rendesen fejlett ujszülöttnél is kizárja azt. A törvény az É.-gal, főleg büntetőjogi szempontból foglalkozik, mig polgári ügyekben, p. örökösödésnél, az élveszülöttség kérdése szokott előtérbe lépni.

Forrás: Pallas Nagylexikon