Élettan

(physiologia), feladata az életműködések leirása és ismert természettörvényekből magyarázása. Az életműködések, az élő testek külön működései képezik az É. tárgyát, ellenben az élőtestek olyan tulajdonságai, melyek mindannyi természeti tárgyakkal közösek, mint a nehézkedés, kiterjedés s mások nem tartoznak az É. körébe. Éppen ugy nem tartoznak ide az élő testek szerkezetének leirása. Az É. tisztán csak az életműködések tana. Ez okból a megfigyelés és kisérletezés képezik az élettani buvárlat alapját, melyet azután a megfigyelt tünemények magyarázása követni szokott.

Az É.-nak már a régi indusok-, khinaiak- és egyiptomiaktól fenmaradt irományokban is lehet találni nyomát. A zsidók számos életrendi és közegészségtani intézkedései is élettani ismeretekről tanuskodnak. A görög fiziologusok az életet a viztől származtatták (Thalés); Anaximandros a viz helyett egy ismeretlen anyagot vett fel az élet forrása gyanánt, mely a levegőnél tömörebb, a viznél ritkább legyen. Xenophanés, Anaximenés és Diogenés (apolloniai) szerint a meleg levegő a lelket adó; Diogenés szerint a levegő a vérrel együtt kering a vérben. Őstüztől származtatja az életet Hérakleitos. Pythagoras minden dolog s igy az életműködések lényegét is a számban látta. Empedoklés szerint minden a levegő, tüz, föld és viz által van alkotva, ebből állanak az élőtestek is. Démokritos az életet paránymozgásra vezeti vissza. Szerinte a tömecsek nem támadhatnak semmiből s nem pusztulhatnak el; itt látjuk először kifejezve az anyag állandóságának elvét. Platón szerint a fej az ész, az altest az állati érzések, a mell a kedély székhelye; szerinte az egész mindenség egy élő lény, az istenek, a levegőben, a vizben és a földőn élő testek mind az emberi fejlődés alakjai. Hippokrates, az orvosi tudomány atyja, a természetbölcselők légből kaptott spekulációinak nagy részét mellőzte és a tapasztalatot mondta az élettünemények felismeréséhez vezető egyetlen eszköznek. Ismeretei s az azokból vont következtetései azonban nagyon hiányosak voltak. Szerinte az agy hideg s nyulós anyag. Az egészség a vér, nyálka és epe bizonyos elegyétől függ. A vér a májban fejlődik. Eddig, valamint Hippokrates közvetlen utódai idejében tulajdonképen fiziologia nem létezett. Aristotelés már számos fiziologiai tapasztalatot jegyzett fel s első irta le az állatokon észlelhető életműködéseket; szerinte az élettünemények a vér természetes melegségétől származnak. A meleg s vérmozgás középpontja a sziv. Galenus Claudius volt az első, aki külön éettani könyvet irt. Utána következett az alkémisták és vitalisták hosszu korszaka. Ezek szerint minden életműködést ismeretlen erő, az életerő tart fenn; homályos empirizmus, uralva csodás elvek által, vezetett érthetetlen következtetésekre mindannyi természettudományban s különösen az élettanban.

Korszakot alkotó volt az élettanban a vérkeringés felfedezése Harvey Vilmos által. Majd következett a górcső felfedezése a XVII. sz.-ban, mely uj világot derített fel a buvárlat számára. Később azonban a fiziologia haladásában fennakadt, mignem Haller uj lendületre ébresztette. A fiziologiai ismereteket oly nagy szakavatottsággal állította össze, hogy az ujabb kor fiziologiája megalapitójának mondják, bár tagadhatatlan, hogy amit Haller élettannak nevez, tulajdonképen a működések fejtegetése által megelevenített boncolástan. Tiz kötetet kitevő, az Emberélettan elemei cimű műve tele van élő állaton tett kisérletekkel; benne finom kritikával találjuk leirva a szövetek és szervek tulajdonságait, a sziv és izmok mekanikáját, a kiválasztó szervek, a táplálás, a középponti idegrendszer, idegek, érzékszervek és szaporodás élettanát. Utána Lavoisier az oxigént, Bell Károly a különbséget a gerincvelő mellső és hátsó gyökrostjai működésében ismerte fel, egészben véve azonban az állati elektromosságnak Galvani világraszóló felfedezése dacára, az a veszély fenyegette az élettant, hogy önállósága veszendőbe megy. Tiedemann, Burdach, Magendie, kiválóan pedig Müller János fáradozásai jelezték az utat, amelyen a fiziológia továbbfejleszthető volt. Müller a fizikai, kémiai vizsgálatokat az összehasonlító bonctannal és fejlődéstannal egyesítette, miáltal az összehasonlító élettan megalapítója lett. Hozzájárult az erő állandóságának felfedezése Mayer Róbert Gyula heilbronni orvos által, mely által a tiszta fizikai fiziologia meg lett alapítva; Schleiden, Schwann és Schultze Miksa az élőtesteknek elemi részekből való alkotását bizonyították be, Liebig pedig a fiziologiának külön fizikai és kémiai irányát indította meg. Mindezek a fiziologiai buvárlatnak tág tért nyitottak, melyen számos buvár az élettant azon magas szinvonalra emelte, amelyen az ma áll. Nagy része jutott itt a franciák közül Flourens, Bernard s a jelenleg élő fiziologusok egy részének, a német vizsgálók közül ott találjuk: Helmholtz, Du Bois Reymond, C. Ludwig, M. Schiff., R. Heidenhain és számos más jeles vizsgáló neveit, az angoloknál különösen Darwin Károly neve emelkedik ki a többiek közül. Nálunk Jendrássik Jenő, Balogh Kálmán, Török Aurél, Thanhoffer Lajos, Hőgyes Endre, Klug Nándor, Tangl Ferenc és számos tanítványaik mint a fiziologia önálló művelői tüntek ki. V. ö.: Klug Nándor, Az emberélettan tankönyve, 1892; az idegen nyelvü művek közül a legterjedelmesebb Hermann L., Handbuch der physiologie, Leipzig 1879-1883. 12 köt. cimü műve.

É. a botanikában, más néven növénytermészettan az élő növények természeti jelenségeit, tehát nemcsak a szervek elrendezkedését, hanem a növények életerejét, valamint azokat a tüneményeket is ismerteti, a melyeket az idegen erők a növényre gyakorolnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon