elforgatás
A síknak (ill. a térnek) olyan transzformációja, amely egy pontot (ill. egy egyenesen levő minden pontot) a helyén hagy,
minden más P pontnak olyan P" pont felel meg, hogy OP = OP" és POP" szög P-től független állandó (0 a helyén maradó
pont, ill. térben a P-nek a helyén maradó egyenesre eső vetülete). Ezt az állandó szöget az elforgatás szögének nevezzük. Az
elforgatást - mint minden transzformációt - a kezdő és a véghelyzet meghatározza. Ezért nincsen értelme azt mondani, hogy az elforgatás
szöge - más szóval: az elforgatási szög - pl. nem "180° hanem 540°", mert a 180°-os és az 540°-os forgatás ugyanabból a
kezdőhelyzetből ugyanabba a véghelyzetbe viszi a síkot, a teret v. bármely ponthalmazt. Ugyanígy nem lehet különbséget
tenni sem a 180°-os és a - 180°-os, sem a 270°-os és a - 90°-os elforgatási szög között, de a 90°-os és a - 90°-os között igen.
Azok a szögek, amelyek egymástól 360° egész számú többszöröseiben különböznek, mint elforgatási szögek egyenlők.
Megadhatjuk őket pl. 360°-nál kisebb nem negatív számokkal (akkor pl. - 90° helyett 270°-ot mondunk) v. 180°-nál nem
nagyobb abszolútértékű pozitív v. negatív számokkal, valamint megállapodhatunk abban, hogy 180° és - 180° közül az
előbbit választjuk, így mindig egyértelmű az elforgatási szög megadása.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|