Élie de Beaumont

(ejtsd: eli dö bomon), Ker. János Armand Lajos Leonce, francia geologus, szül. Canonban (Calvados départementban) 1798 szept. 25., megh. canoni kastélyában Caen mellett 1874 szept. 22. Régi hires család sarjadéka lévén, a College Henri IV-ben nevelték, azután az École polytechnique-be és 1819. az École des mines-be lépett. 1821. a kormány további tudományos és gyakorlati bányászati kiképzése végett tanulótársával, Dufrénoy-val együtt Angliába küldte. E tanulmányutjának eredményeül irta Voyage métallurgique en Angleterre c. két kötetes és atlasszal illusztrált munkáját (Páris 1827 II. kiad. 1837-39). Visszatértével mint bányász-mérnök, később mint főmérnök foglalt helyet a bányászi karban. 1832. Cuwier halála után a College de France-on a geológia tanárává nevezték ki. 1835. egyuttal az École des mines tanárává lett; 1847. a francia bányák főigazgatója; 1853. Erago halála után az Akadémia állandó tanárává választották. A párisi földrajzi társaság elnöke; a második császárság alatt szenátor. Legnagyobb érdeme Franciaország geologiai térképének elkészítése Dufrénoy-val együtt, mely 150000 méretben 6 lapon 1840 jelent meg (Carte géologique de la France). A geologiai térkép megjelenését megelőzte; Mémoires pour servir a une description geologique de la France c. 4 kötetes munkája (Páris 1833-38.), mellyel megalapítójává vált hazájában a gyakorlati geologiának. Ugy ezzel, mint geologiai térképével és későbbi munkáival a geologia regenerátorává lett, és azt exakt tudománnyá emelte. 184l-48. két kötetben jelentek meg a geologiai térképhez a magyarázatok: Explication de la carte géologique de la France. 1842. adta ki Description du terrain houliler de la France c. munkáját, mellyel a francia kőszénbányászatnak tett jelentékeny szolgálatot. Nagy feltünést keltett s nevét leginkább ismeretessé tette a hegyláncok képződésére és szerkezetére vonatkozó emelkedési elmélete. Már 1829. foglalkozott e kérdéssel Recherches sur quelques unes des révolutions de la surface du globe (Ann. des sciences natur. 18. és 19. k.), de tüzetesen azt 1852. megjelent 3 kötetes munkájában Notices sur les stystemes des montagnes, fejtette ki. Szerinte a hegységek egy alulról fölfelé működő erő következtében rögtönösen emelkednek ki a földből s minden hegység kiemelkedésével nagy katasztrófa jár, mely az egyes geologiai korszakok állat- és növényvilágát temette föld alá. Az elmélettel kapcsolatban az öszes egyközösen vonuló hegyláncokat egyazon időben keletkezettnek tételezte fel s azt tartotta, hogy a föld öszes hegységei bizonyos számu szabályos, egy kristály (pentagon dodekaéder) éleinek megfelelő vonalak szerint helyeződtek el. Az összes hegységeket 30 hegyrendszerbe sorozta. Ez elmélet, melynek alapjául tulajdonképen a Buch-véle vulkánikus elmélet szolgált, főképen Franciaországban talált hivőkre, de későbbi beható tanulmányok azt tökéletesen megdöntötték; megmaradt azonban ama nagy érdeme, hogy impulzust adott a hegységek képződése s koruk relativ kérdésének tüzetes tanulmányozására. E. roppant munkásságot fejtett ki a geologia egyéb terén is. Vagy 250-re tehető önálló munkáinak s értekezéseinek száma, mely utóbbiak nagyobbára az Annales des mines-ben 1822-67); az Annales de Sciences naturelles-ben (1827-32); a Bull. de la Soc. geol. de France-ban (1830-63) és a Comptes rendues-ben (1835-74) jelentek meg. Az említett munkáin kivül nevezetesebbek még: Observations géologiques sur les Différents formations, qui dans le systeme des Vosges séparent la formation houillere de celle du lias; Note sur les émanations volcaniques et metalliferes (1847); Coup d"oeil sur les mines (1824); Leçons de géologie pratique (1843-49) 2 köt.; Carte géol. détaille de la Haute Morne (1857-60); Rapport sur les progrés de la stratigraphie (1869); Geologie des Alpes e de tunnel des Alpes (1872). Az Ann. des mines 1875. évf. Guyerdet közli összes munkáinak lajstromát. J. Bertrand, Éloge historique de E. d. B. (Mém. de l"Acad, des sciences 1877). 1876. Caenben szobrot emeltek emlékének.

Forrás: Pallas Nagylexikon