Élisz

(Ilia), Görögország vidéke, amely Achajával együtt egy monarkiát alkot a Peloponnézus Ény-i részében Messzenia, Arkádia, Argolisz, Korintus és a tenger közt, 5075 km² területtel (1889) 210713 lak., 4 eparkiával, azaz járással (Glisz, Patrasz, Egialia és Kalavrita). E. járás a monarkiának Dny-i részét alkotja. A tenger felől alacsony, lapos és homokos; a parti sikságon sok a a laguna; a partok szelid hajlásu íveket irnak le. Közelükben, kivéve a 226 m. magas Glarenca-foknak (a régi Chelonatas) környékét, a föld szelid lejtőhöz hasonlít, amely Ny-felé emelkedik és amelyet a folyók alluviuma takar. E folyók a Gasztuni (egykoron Péneiosz) és a Rufla (a régiek Alphéios); mindkettő áradásaival nagy károkat szokott csinálni s a Péneiosz már a történelmi időkben megváltoztatta a medrét; mostani torkolata 20 km.-nyire van a régitől. A tengerparti siksághoz Ny-on halmos és termékeny, ehhez pedig hegyes vidék csatlakozik: az Olonosz (a régiek Erymanthosa), amelyből É-ra a Voidia (1927 m.), K-felé pedig a Khelmosz (2360 m.) ágazik ki. Az aránylag esős vidék gabonaféléket és szőlőt terem, partjain igen finom szivacsokat halásznak. A dór vándorlás alkalmával (A XII. sz. végével Kr. e.) Oxylos vezérlete alatt aitolok hatoltak be E.-be és kisszorították az ott talált lakosságot, amely az arkádokkal volt rokon, maguk pedig a termékeny Ny-i részen telepedtek le; több községre oszlottak, amelyek egymással szövetségben állottak. A többi görögökkel együtt ők is a makedónok uralma alá jutottak. Fővárosuk E. a Péneios partján gazdag volt templomokban és egyéb középületekben, amelyek közül a terjedelmes gimnázium emelendő ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon