Elizeus

Elizeus – héberül Elisa ('Isten a szabadító') Safát fia, kiemelkedő próféta (1Kir, 2Kir). Illés szemelte ki isteni útmutatásra utódjául, s az eke mellől hívta meg, hogy fölkenetvén a segítségére legyen. Amikor mestere az égbe ragadtatott, palástja az alant álló Elizeusra hullt, ez jelezte, hogy a tanítvány örökölte az ő hivatalát. Elizeus Izrael-szerte működött, tanítványokat tartott, megismételte Illés több csodáját (a Jordán kettéválasztása, olajszaporítás, a halott fiu feltámasztása); meggyógyította a bélpoklos Naámánt, több alkalommal győzelemhez segítette Jórám királyt, megjövendölte Szamária szabadulását az arám ostrom alól. Egy tanítványával ő kenette fel Jehut ellenkirállyá, hogy töltse be az Úr büntetését Jezabelen és családján. Még holta után is csodát tett: feltámadt a halott, aki a csontjaihoz hozzáért. – A későbbi, már írásaik révén ismert prófétákhoz képest Elizeus egy archaikusabb típust képvisel, legalább annyira varázsló és csodatévő, mint amennyire Isten szavainak tolmácsa; ráadásul nagy tanítványi kört tart fenn korlátlan tekintéllyel és hatalommal; hivatásának zordon fenségét jelzi a történet, amikor az őt kopaszsága miatt csúfoló fiúkat medve tépi szét. A hozzá fűződő epizódok erős átfedést mutatnak az illési mondakörrel; a mesterrel kapcsolatos csodák egy részét nyilván azért ruházták át a tanítványra, hogy eredendően halványabb alakjának jelentőségét így hangsúlyozzák. – A tanítvány elhívatását a mester által Massys képén szemlélhetjük; az Illés mennybe ragadtatását mutató ábrázolásokon is általában ott szerepel Elizeus, amint elkapja mesterének aláhulló köpenyét. A sunnamita nő fiának feltámasztását Breenberg, Rembrandt, Zick és West festményei mutatják, míg a csúfolódó gyermekekre rontó medvék jelenete főleg németalföldi festőket ihletett, valamint Poussint és Tiepolót. A próféta csontjai által feltámasztott férfit egyebek közt Barentsz., Bray és Chapron ábrázolták.

 

Forrás: Ki kicsoda a Bibliában