Éltető
Elek (zilahi), mérnök, a kereskedelemügyi miniszterium nyug.
osztálytanácsosa, szül. Szilágy vmegyében Zilahon 1834. Régi székely nemes
család sarja; középiskoláit a zilahi és kolozsvári ev. ref. kollégiumokban,
egyetemi tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte, ahol 1858. mérnöki és
építészi oklevelet nyert. 1861-ig tagosítási és traszirozási munkákat végezett,
1861-1870. Közép-Szolnok és Kraszna vmegyék tiszti főmérnöke volt. 1870.
miniszteri mérnökké nevezték ki a közlekedési miniszteriumba, 1873. (már mint
közuti biztost) a bécsi világkiállítás uti-hengereinek tanulmányozásával bizták
meg 1875. építette a székely határszéli utat, 1876. a bethleni Szamoshidat,
1878. Szilágy vármegye államépítészeti hivatalának főnökévé és Erdély s Kővár
vidékének hitelesítő mérnökévé nevezték ki. 1882. mint orsz. középítészeti
felügyelő visszatért a közlekedési miniszteriumba s mint műszaki tanácsos, majd
végül mint osztálytanácsos és a törvényhatósági közutak műszaki osztályának
vezetője 1892-ig szolgált, amidőn egészségi tekintetekből nyugalomba vonult.
Számos nagyszabásu mérnöki mű létesült az ő vezetése alatt, igy építésvezetője
volt a budapesti Margithid alapozó és falazati munkáinak, a vásáros-naményi és
záhonyi Tiszahidak az ő felügyelete alatt létesültek, azonkivül főfelügyelője
volt a munkács-beszkidi vasut és több állami utvonal építésének. Ugy a
központban, mint a külső végrehajtó szolgálatban kifejtett működése a hazai
mérnöki gyakorlat kifejlesztésére jelentékeny befolyással volt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|