Éltető

Elek (zilahi), mérnök, a kereskedelemügyi miniszterium nyug. osztálytanácsosa, szül. Szilágy vmegyében Zilahon 1834. Régi székely nemes család sarja; középiskoláit a zilahi és kolozsvári ev. ref. kollégiumokban, egyetemi tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte, ahol 1858. mérnöki és építészi oklevelet nyert. 1861-ig tagosítási és traszirozási munkákat végezett, 1861-1870. Közép-Szolnok és Kraszna vmegyék tiszti főmérnöke volt. 1870. miniszteri mérnökké nevezték ki a közlekedési miniszteriumba, 1873. (már mint közuti biztost) a bécsi világkiállítás uti-hengereinek tanulmányozásával bizták meg 1875. építette a székely határszéli utat, 1876. a bethleni Szamoshidat, 1878. Szilágy vármegye államépítészeti hivatalának főnökévé és Erdély s Kővár vidékének hitelesítő mérnökévé nevezték ki. 1882. mint orsz. középítészeti felügyelő visszatért a közlekedési miniszteriumba s mint műszaki tanácsos, majd végül mint osztálytanácsos és a törvényhatósági közutak műszaki osztályának vezetője 1892-ig szolgált, amidőn egészségi tekintetekből nyugalomba vonult. Számos nagyszabásu mérnöki mű létesült az ő vezetése alatt, igy építésvezetője volt a budapesti Margithid alapozó és falazati munkáinak, a vásáros-naményi és záhonyi Tiszahidak az ő felügyelete alatt létesültek, azonkivül főfelügyelője volt a munkács-beszkidi vasut és több állami utvonal építésének. Ugy a központban, mint a külső végrehajtó szolgálatban kifejtett működése a hazai mérnöki gyakorlat kifejlesztésére jelentékeny befolyással volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon