ember egésze

Lukács György esztétikájában az egyén azon állapotát jelölő fogalom, amikor összes emberi erőit egyetlen feladatra koncentrálva ideiglenesen felfüggeszti a maga köznapi meghatározottságait, azaz egész ember mivoltát. Ez jellemzi a koncentrált tudományos, erkölcsi vagy politikai tevékenységeket is, valamint az esztétikai viszonyokban tevékenykedő embert, aki az egynemű közeg segítségével koncentrálja erőit, s partikularitása felolvad a nembeliségben.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia