Énekek-éneke

(lat. Canticum canticorum), a szentirásnak egyik könyve, amelyben egy Sulamita (békességes v. tökéletes) nevü leánynak kedveséhez való hü szerelme van megénekelve. A könyv felirata szerint Salamon, Izrael és Juda királya irta. Keletkezésének korára nézve a vélemények eltérnek. A prot. exegéták némelye a Kr. e. IX. sz.-ba helyezi, mások azonban nyelvi és tárgyi okokból a IV. sz.-ba. Az utóbbiak szerint a könyv, éppen ugy, mint Theokritos idilljei, a hellenisztikus korszak feslett erkölcseivel szemben a pásztorleány tiszta és hü szerelmét akarja dicsőíteni. A szentirásba ugy került bele, hogy a II. sz. zsidó irástudói a zsinagóga hüségét és szerelmét az egy Isten iránt látták benne kifejezve. A kat. egyház tanítása szerint pedig az É. Isten fiának egyházával s minden hozzá hiven ragaszkodó lélekkel való jegyesi állapotát ecseteli. Az egyház ezért az É. szavait a szertartásokban Istennek az emberek iránti nagy és titokteljes szeretete kifejezőjeként használja, emberré létele, szenvedései alkalmával; azután a szent lelkek Isten iránt való szeretetének kifejezésére, különösen a szent szüzek és asszonyok miséiben és zsolozsmáiban, legtöbbször azonban a b. Szüz Mária különféle ünnepi zsolozsmáiban (Hétfájdalmu szüz ünnepén, a lorettói litániában).

Forrás: Pallas Nagylexikon