énekkar
A közös éneklésre vállalkozók csoportja, akik nemcsak a maguk gyönyörűségére
énekelnek, hanem környezetük ilyen irányú zenei igényét is kielégítik. A mai értelemben
vett énekkari hagyományok Angliába vezetnek. Művészete tetőpontját a reneszánszban érte
el. E korszak énekkari zenéjét - nagy alkotójáról - Palestrina-stílusnak is nevezik. A barokk
zene hatalmas műformáiban a zenekar és az énekkar egyforma szerepet kap. A magyar énekkari
mozgalmat Kodály Zoltán és Bartók Béla művei segítették világszínvonalra.
Összetétel szerint megkülönböztetünk vegyes kart, férfikart, leánykart, gyermekkart,
fiúkart. Ebből adódóan a hangmagasság és az énekelhetőség bizonyos mértékig kötött.
Az énekkar szólamai: szoprán, alt, tenor, basszus. A kis létszámú énekkar neve kamarakórus, ekkor
a szólamok létszáma 2-3 fő. Az énekkar működését, fenntartását intézmények, társ. szervek,
üzemek, vállalatok biztosítják. A hivatásos énekkarok mellett igen sok az amatőr, műkedvelő
énekkar, nagy részüket az iskolai és ifjúsági együttesek alkotják.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|