Építési műhely

(franc. loge maçonnique, ném. Bauhütte) a középkorban a kőművesek és kőfaragók szövetkezete. Mig a román építészeti stilus virágzásában az egyes nagyobb építkezéseket majdnem kizárólag szerzetesek tervezték és vezették, addig annak hanyatlásával és a csucsives stilus kezdetével az építésvezetés mindinkább világiak kezébe megy át, kik a hagyományoknak megőrzése és művészetük gyakorlásának mintegy monopolizálása végett szorosan zárt szövetkezeteket, egyesületeket alkottak. Kőművesek, kőfaragók, vagy egyáltalában építészek kiképzése mellett ezen szövetkezetek még az erkölcsös életmódra és a vallásos türelemre is nagy sulyt fektettek. A fölvétel és a kilépés számos formával és ceremóniával volt összekötve. Csak szabad szülők törvényes szülöttei léphettek be a szövetkezetbe, melyben 5 - vagy egyesületi tagok fiai 3 - esztendeig szolgáltak s csak azután szabadulhattak föl. A fölszabadulásnál a legény eskü helyett ünnepélyes igéretet tartozott tenni, hogy 1. mesterségének, a kollégák egymásközötti fölismerésének stb. titkait el nem árulja; 2. fölebbvalói iránt mindenkor engedelmes lesz; 3. mesterségének tisztességére szigoruan fog ügyelni; 4. mesterjegyét nem változtatja meg (t. i. a kőfaragók a legtöbb megmunkált köré rávésték saját jegyüket); 5. vigyáz arra, hogy csak hasonlóképen fölszabadított legények üzzék mesterségét stb. Csak ezen ünnepélyes igéret után lett a fiatal mester a szimbolikus alakba öltözött művészeti szabályoknak, a kézfogásnak stb. titkaiba beavatva, melyeknek tudása neki minden más É.-be szabad bemenetelt és ott jó fogadtatást biztosított. Ezen É.-ek a XIII-XIV. sz.-ban különösen Németországban rendkivül elterjedtek, saját törvénykezésük miatt sok szabadságot élveztek és nagy befolyásra tettek szert. Egyes nagyobb É.-ek fönhatósága alatt kisebb É.-ek is állhattak: igy Németországban és Svájcban négy nagyobb É. volt: a kölni, a straszburgi, a zürichi és a bécsi. A legelső és a leghatalmasabb a straszburgi volt, már 1275. alapítva. A reformáció után az É.-ek céhekké alakulták át. Az É.-eknek - főleg azonban az angolországi E.-eknek hagyományaiból és szokásaiból fejlődtek ki a későbbi szabadkőműves páholyok (1717 után). Magyarországban külön nagyobb É. nem volt a mestereket részben a bécsi É. szolgáltatta.

Forrás: Pallas Nagylexikon