építőművész, vagy helytelenül műépítész, műépítő (franc. architecte)
az, ki az építészet művészetét és mesterségét üzi, ugy hogy épületek terveit és
költségvetését kidolgozza, a kivitelre felügyel és az elszámolást vezeti.
Régebben É.-nek és mérnöknek egy és ugyanazon munkaköre volt, amennyiben
templomokat, házakat, vizvezetéseket és utakat stb. az «architektus» tervezett
és épített s csak az ujabb időkben váltak szét utaik. É.-nek mostanság majdnem
kizárólag csak azt hivjuk, aki épületek tervezésével, egyáltalában, ki az u. n.
magas építkezéssel foglalkozik. Modern mérnöki munkákba az É. csak ott folyik
be, ahol, mint p. hidaknál, pályaházaknál, alagutak bejáratainál stb. a
célszerü beosztás és szerkezet mellett a külső formák szépsége is szükséges. Jó
É.-nek a tudományoknak és művészeteknek rendkivül sok ágában kell otthon
lennie. Már Vitruvius azt mondja, hogy az É.-nek a teoriában és praxisban
egyaránt helyt kell állania, a veleszületett képzelő tehetséget sok tudással
egyesítenie: ügyesen forgassa a tollat és ceruzát; a számtani geometriát,
optikát és a történelmet alaposan ismerje; filozofiából, jogból, zenéből
csillagászatból, a szobrászatból és festészetből ismeretei legyenek. A régi
idők követelményeit az ujak csak kibővítették. A modern É.-nek tanulmányai
kiterjednek a tulajdonképeni szaktárgyakra és az ezek teljes megértéséhez
szükséges melléktárgyakra. A szaktárgyak a nyilvános, magán- és gazdasági
épületek tervezése és szerkezete, beleértve azoknak fütési és szellőztetési
berendezését is, az építészet története, az ornamentika és egyéb diszítő
művészetek stb.; az utóbbiakhoz tartoznak az építő, a matematikai és
természettudományok, fizika, kémia, mekánika, geométria és ábrázoló geométria,
építési anyagtan, ut-, vasut- és hidépítészet, költségvetéstan, könyvvitel stb.
A tanulmányok vagy egy építészeti akadémián, vagy - mint nálunk is - a
műegyetemen folytathatók; sikeres elvégzésük esetén egy bizonyos ideig tartó
(1-2 év) praktikus tevékenység után külön vizsgálatok alapján nyert oklevél
biztosítja az illetőnek mestersége gyakorolhatását. Bár ez utóbbi nálunk mostanig
(1894) rendezve nincs, amennyiben az É.-i cim használata még szabályozva nem
lett, de alapos remény van reá, hogy ez már a közel jövőben megtörténik. A
külföldön divó megkülömböztetések, mint «állami É.», «magán É.», «püspöki,
megyei É.» (Franciaországban: architecte diocésain) stb. nálunk nem szokásosak.
Az É. tehát tervel és a kivitelre fölügyel, azt ellenőrzi, de a kivitelre
magára nálunk nem vállalkozhatik, hacsak az építőmesteri vizsgát le nem teszi;
az építőmester (l. o.) az épület kivitelére vállalkozik, bár neki is megvan a
tervezési joga; a kőművesmester szintén tervez és vállalkozik, de a törvény
szerint csak földszintes házakat, emeleteseket már nem.
Forrás: Pallas Nagylexikon