eposz

Hősköltemény, olyan verses epikai mű, mely egy egész nép sorsára kiható, nagy jelentőségű eseményt, rendszerint harcot ábrázol. Hőse emberfeletti hős, gyakran félisten v. isten. Az eposzi világkép teljességre törekszik, földi és túlvilági élet összekapcsolódik benne. Ezért az emberek küzdelmébe gyakran beavatkoznak istenek, felsőbb hatalmak is (csodás elem). E babonás mítoszvilág a népi eredetű naiv eposzból öröklődött át. Homérosz művein keresztül a műeposzba, amelyben azonban művészi szerepe átértékelődik. Az ógörög eposzok formai megoldásai hagyományossá váltak az európai műeposzban. Így a tárgy megjelölésével kezdődik (propositio), azt követi a Múzsa, később Szűz Mária segítségül hívása (invocatio), a cselekmény megindítása (expositio), a szemben álló seregek leírása (enumeratio). In medias res helyzetéből előzményekre való visszatekintés (retrospektív szerkesztés), végezetül a túlvilági erők döntése. A magyar irodalom kimagasló eposzai: Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, Vörösmarty Mihály: Zalán futása, Arany János: Buda halála stb.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• mű
• ember
• cselekmény
• In medias res
• irodalom