Ércsomó
a vivőerek kitágulása, mely felszinesen fekvő ereken
kisebb-nagyobb göb vagy csomó alakjában mutatkozik (varix, phlebectasis).
Leggyakrabban a végbél legalsó részén a végbél nyilása körül láthatók, a végbél
vivőerein, ekkor aranyeres csomóknak nevezzük. Ezután az alszár felszines
vivőerein, az ondózsinór vivőerein és kisebb területeket elfoglalva, hosszasabb
gyuladás helyén mint egyszerü tágulások csomóképződés nélkül (orrcsúcson a
«rezes orruaknál», a pofákon olyanoknál, kiknek légzési nehézségeik vannak
hosszabb idő óta). A vivőér csomós tágulásának oka a vér gátolt visszafolyása a
sziv felé, s azért ott találhatók leginkább, hol a vér saját sulya ellenére
kénytelen áramlani felfelé; tehát a végbélnyilás körül, alszáron olyan
egyéneknél, kiknek foglalkozásuk szerint sokat kell állaniok (asztalos, mosóné,
betüszedő stb.) vagy kiknél az alsó végtag fővivőértörzse nyomás alatt van
hosszabb ideig (terhes nőknél, hasdaganatoknál stb.). A csomók sokszor igen
fájdalmasak és külső sérelmezésnél könnyen meggyuladnak, feltörve erős, néha
veszélyes vérzést okoznak, s a feltörés helyén makacs, sokszor nagyon fájdalmas
és gyógyulni nehezen képes fekélyeket okoznak (alszárfekély). A csomók
továbbfejlődése és feltörése ellen az alszáron épugy, mint a már behegedt
alszárfekély ellen legsikeresebben rugalmas szövetből készült pólyákat
(flanell) vagy gummiharisnyákat használhatni, melyeket reggel, mielőtt a beteg
ágyáról leszállna, fel kell venni s este lefekvésig viselni. A végbélcsomók
gyógyítását l. Aranyér.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|