Erdély

Ardeal, Transsylvania: történelmi tájegység Románia területén. A X. sz.-ban magyarok szállták meg, s a feudális magyar állam fokozatosan itt is kiépítette hatalmát. Korán kialakult az Erdélyben élő németek (szászok) és a székelyek önkormányzata, továbbá a térség közigazgatási és katonai ügyeit nagy önállósággal intéző erdélyi vajda tisztsége. Mo. három részre szakadása után - a XVI. sz. derekán - létrejött az önálló erdélyi fejedelemség, amely fennmaradt a török kiűzése után is - a Mo.-gal létrehozott rövid életű 1848-1849-es uniót kívéve -, egészen az 1867-es kiegyezésig. Az osztrák-magyar dualizmus idején a magyar uralkodó osztályok az akkor már többségben levő román lakossággal szemben elnyomó nemzetiségi politikát folytattak. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásakor a Román Nemzeti Tanács 1918. dec. elsején Gyulafehérváron kimondta Erdély egyesülését Romániával. A végleges határokat 1920-ban a trianoni békeszerződés húzta meg. A királyi Románia uralkodó körei semmibe vették a gyulafehérvári gyűlés demokratikus követeléseit és elnyomták a magyar nemzeti kisebbséget. A magyar és román nacionalizmustól izzított ún. erdélyi kérdést a fasiszta hatalmak arra használták fel, hogy a két országot egymás ellen fordítva, magukhoz láncolják őket. A II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés 1946-ban visszaállította az 1920-as határokat, és ezzel hatályon kívül helyezte a második bécsi döntést. mellyel a fasiszta hatalmak 1940-ben Mo.-nak ítélték Észak-Erdélyt.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• állam
• osztrák-magyar dualizmus
• Osztrák-Magyar Monarchia
• trianoni békeszerződés
• nacionalizmus
• nemzetiségi kérdés