Érdy-kódex

A legterjedelmesebb régi magyar nyelvemlék s a legbecsesebbek egyike. 1527-ből való. Irója nem volt puszta másoló, hanem itt-ott a másolt részek közé máshonnan iktatott egyes darabokat. E kódex evangéliumok és episztolák mellett legendákat is foglal magában s köztük az összes magyar szentek legendáit, s ezek jobbára a hires Pelbárt, temesvári barát latin szent beszédei után vannak dolgozva. A magyar szentek a következők: sz. László, sz. István, Remete Szűz, sz. Pál, sz. Erzsébet, sz. Imre, sz. Gellért. Ezeknek legendáit már Toldy Ferenc kiadta 1859. Magyar szentek élete cimű gyüjteményében; az egész kódexet csak 1876-ban tette közzé Volf György két kötetben, az Akadémia Nyelvemléktár c. gyüjteményében. A kéziratot a Nemzeti Muzeum könyvtára őrzi. A nyelvészre nézve különösen növeli a kódex becsét a következetes, szabályos helyesirás, mely akkori nyelvemlékeinkben ritkítja párját (egészen hasonló helyesirása van a Jordánszky-kódexnek is, mellyel különben is sok közössége van az Érdy-kódexnek). A kódexet Érdyről nevezték el, ki először ismertette 1834. s közölte belőle sz. László király legendáját.

Forrás: Pallas Nagylexikon