Érettségi vizsgálat

a középiskolát sikerrel elvégzett tanulóknak azon vizsgálata, a melyen tanuságot tesznek, hogy a szakoktatáshoz szükséges képességük megvan, azaz, hogy ismerik a kiszabott tananyagot és ebben némi önálló felfogást tanusítanak. Az ily vizsgálat alapján nyert érettségi bizonyítvány feljogosítja a középiskolát végzett ifjut, hogy a tudományos-, a műegyetemre v. egyéb főiskolákra mehessen; ez adja meg neki a jogot az egyéves önkéntességre is. Az É. behozatalára leginkább az a tapasztalat szolgáltatott okot, hogy sokan éretlenül, a kellő előkészültség nélkül kerültek a főiskolákra, ahol nem lévén képesek az egyetemi előadásokat megérteni, elzüllöttek, az egyetemi hallgatók proletárjai s a főiskoláknak nyügei lettek. Kezdetben az egyetemek ugy törekedtek az oda nem való elemeket távol tartani, hogy maguk vizsgálták meg a felvétetni kivánó ifjakat. Később a gimnáziumoknak adták meg a jogot, hogy tanítványaikkal É.-ot tartsanak a nélkül, hogy akár a vizsgálat tárgyait, akár az anyag mennyiségét megszabták volna. A tanügyi hatóságok rendeletileg szabályozták az É.-okat, megállapították, mit, mekkora terjedelemben, milyen rendben és módon vizsgáljanak; azonkivül pedig kiküldött hivatalos közegük vagy biztosuk jelenlétében tartották meg az É.-ot. Az első intézkedés által, hogy t. i. megszabták, mi legyen az É. tárgya, megállapították egy-egy ország valamennyi gimnáziumainak a tancélját és megvetették alapját egységes szervezetüknek. A biztos kiküldése által pedig nemcsak a megvizsgálandó tanulók tudásáról, hanem a tanintézetek állapotáról s a tanárok működéséről is szerzett tudomást a tanügyi hatóság. Az É.-ot legelőször Poroszország rendelte el és szabályozta 1788., utána a többi német államok e század második tizedében, majd Ausztria 1849. s innét került el hozzánk az ötvenes években.

Reáliskoláinkban, amig hatosztályuak voltak, nem tartottak É.-ot, de hogy nyolcosztályuak lettek s hogy tanítványaik előtt megnyiltak mind a főiskolák, a közoktatásügyi miniszterium 1875. az É.-okat ez intézetekben is elrendelte egy szabályzatban, mely a legtöbb pontra nézve a gimnáziumokban addig gyakorlatban volt vizsgálati renddel egyezik. A vizsgáló bizottság tagjai: Az E. tárgyait képező szaktudományoknak nyolcadik osztálybeli tanárai az intézeti igazgatóval együtt, a tankerületi főigazgatónak v. helyettesének elnöklete alatt. A felekezeti intézetek vizsgáló bizottságának elnöke az illetékes főhatóság által kirendelt férfiu, a tanárok s a közoktatási miniszter által kiküldött kormányképviselő. Az E. két részből áll: u. m. irásbeli és szóbeli vizsgálatokból. Sem az irásbeli, sem a szóbeli vizsgálat egy tárgyából sem menthető fel senki. Az irásbeli vizsgálat tárgya a) a gimnáziumoknál: 1. Értekezés magyar nyelven a középiskolai tananyag köréből vett valamely tárgyról, oly célból, hogy a tanulónak alapos nyelvtani ismereteit, helyes gondolkodását és gondolatainak irásban való szabatos kifejezését meg lehessen itélni. (Nem magyar tannyelvü gimnáziumokban az iskola tannyelvén is készítendő irásbeli dolgozat.) 2. Fordítás magyarból németre. 3. Fordítás magyarból latinra. 4. Valamely, az iskolában tárgyalt görög iróból egy nem olvasott részlet fordítása görögből magyarra, (ha a tanuló a görög nyelv és irodalom helyett kompenzácionális tárgyakat nem választotta). 5. Oly algebrai és geometriai feladatok megfejtése, melyekből a tanulónak a számolásban való biztossága is kiderüljön. b) A reáliskoláknál: 1. Magyar nyelvi dolgozat, mint a gimnáziumoknál. (Nem magyar tannyelvü reáliskolákban az intézet tannyelvén is készítendő irásbeli dolgozat). 2. A német nyelv és irodalom tananyagának köréből vett szabad német dolgozat, vagy fordítás magyarból németre. 3. Fordítás magyarból franciára. 4. Algebrai és geométriai feladatok, mint a gimnáziumoknál, tekintettel a reáliskolai tantervre. A szóbeli vizsgálat célja kipuhatolni, hogy mennyire jártas a tanuló a tanterv anyagának fő tanaiban és mennyire érti az azok közötti összefüggést. Tárgyai: a) A gimnáziumoknál: 1. Magyar nyelv és irodalom. 2. Latin nyelv és irodalom. 3. Magyarország története. 4. Matematika (algebra és geométria). Ha a tanuló a görög nyelv helyett az ugynevezett kompenzácionális tárgyakat választotta, ugy ezeknek irodalmi része is tárgya a szóbeli É.-nak. 5. Fizika. b) A reáliskoláknál: 1. Magyar nyelv és irodalom. 2. Német nyelv és irodalom (az ujabbkori német irodalom ismerete a tanterv olvasmányai alapján). 3. Magyarország története. 4. Matematika (algebra és geométria). 5. Fizika. Aki a szóbeli vizsgálatokon egy tantárgyból elégtelen eredményt tanusít, az azon tantárgyból a következő iskolaév elején javító vizsgálatot tehet. Ha vizsgálata ekkor sem sikerül, ugyanazon év dedember havában a vizsgálatot még egyszer és utolszor ismételheti. Aki a szóbeli vizsgálatokon két vagy több tantárgyból kapott elégtelen érdemjegyet, az egy év mulva jelentkezhetik ismétől (irás- és szóbeli) E.-ra. Az a tanuló, ki az ismétlő É.-on egynél több elégtelen érdemjegyet kap, É.-ra többé nem bocsátható. Ha a főigazgató v. a közoktatásügyi miniszter által kiküldött vizsgáló biztos alapos oknál fogva az É.-i eljárással valamikép egyet nem érthet, az ellen jegyzőkönyvileg óvást tehet s az illető bizonyítványt alá nem irja. Ily esetben tartozik a főigazgató vagy a vizsgáló biztos az egész ügyet indokai, illetőleg véleménye kiséretében elhatározás végett a közoktatásügyi miniszternek feljelenteni. Ujabb időben a kereskedelmi akadémiák, s a velök tanrendszerben és qualifikációban teljesen megegyező, u. n. középkereskedelmi iskolák záróvizsgálatait is É.-nek nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon