Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
erkölcs morality
erkölcs morals
erkölcsbíró... censor
erkölcsbíró... moralist
erkölcsbölc... moral philo...
erkölcsi moral
erkölcsi al... unprinciple...
erkölcsi bá... moral coura...
erkölcsi be... moral insan...
erkölcsi bo... error
erkölcsi el... unprinciple...
erkölcsi ér... values
erkölcsi fe... ulcer
erkölcsi fe... morality
erkölcsi hi... credit
erkölcsi kö... ought
erkölcsi mé... ulcer
erkölcsi ro... corruption
erkölcsi ta... preachy
erkölcsi ta... to moralize...

Magyar Magyar Német Német
erkölcs Moral (e)
erkölcs & s... Sitte (e)
erkölcsi sittlich
erkölcsi & ... moralisch
erkölcsi bi... Leumundzeug...
erkölcstele... immoralisch...
erkölcstele... sittenlos
erkölcstele... tugendlos
erkölcstele... unmoralisch...
erkölcstele... unsittlich
erkölcsös sittlich

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Erkölcs

Fogalma: Az erkölcs (vagy morál) fogalma alatt (mai köznyelvi óhasználatunkban) a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. Az erkölcs eredeti jelentése ennél tágabb körű volt: általában jelentette egy személy magatartásának módját, ezért jelentéstartalma és színezete az előtte alkalmazott jelzőtől függött (pl. lovagi erkölcs, szerzetesi erkölcs, polgári erkölcs, paraszti erkölcs, vagy összetett jelzőként jó erkölcsű, feslett erkölcsű...). Ez utóbbi szóhasználat mai maradványa a jogban ismert "jó erkölcsbe ütköző" kifejezés. Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egyidőben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi csoportonként, országonként, kultúránként, régiónként változnak. A legelterjedtebb erkölcsi irányzatok. A hedonista erkölcs legfőbb feladatának azt tekinti, hogy megmutassa az utat abban, hogy létünk teljességét a gyönyörre való törekvésben találjuk meg. A klasszikus hedonizmust a kürénei ógörög iskola képviselte, melynek elindítója Arisztipposz (kb. ie. 435-355) volt. Az eudaimonista erkölcs hívei szerint az erkölcsi tevékenység kiindulópontja nem a pillanatnyi gyönyör, hanem a tágabb értelemben vett boldogság jelenti. Erkölcsi jónak tartják mindazon fizikai és szellemi értékeket, amelyek együttesen az ember, mint biológiai és társadalmi lény boldogságát eredményezik. Kiemelkedő eudaimonista gondolkodók: Demokritosz (ie. 460-370), Epikurosz (ie. 341-270), Feuerbach (isz. 1804-1872), de hasonlót találhatunk számos keleti tanításban is. Némileg hasonló az utilitarista erkölcs is, amely az etika alapját abban látja ami az ember számára hasznos. Az előző háromtól jelentősen és érdemben különbözik a naturalista kozmológiai erkölcs. Ez az erkölcsöt az egyetemes világtörvényben találja meg. Ilyen felfogású a herakleitoszi "logosz", a konfuciánus "mennyei béke" és a pithagoreus "égi összhang" is. A naturalizmushoz némileg hasonló az evolúciós erkölcs (pl. Herbert Spencer), mely szerint az erkölcs a biológiai evolúció terméke, fázisa, amely fajunk fennmaradását, létét szolgálja. A valláserkölcsi irányzatok nagy része az erkölcs abszolút forrásaként valamilyen objektív természetfeletti szellemet jelöl meg. Ilyen meggondolások találhatók Platónnál, az indiai brahmanizmusban, Hégelnél, de a monoteista vallásokban is. A racionalista erkölcs az emberi pszichikum ésszerűségét tekinti az erkölcs forrásának (Kant), mások az emóciókban keresik (emocionális erkölcs: Shaftesbury és követői). Néhány erkölcsi alapelv. Az erkölcs forrásaitól és filozófiai megítélésétől függetlenül felismerhető néhány nyilvánvaló általános alapelv: Ahhoz, hogy az emberiség képes legyen a tudásából következő megnövekedett felelőségének megfelelni, társadalmán belül fejlett közösségi szellemre és erkölcsre van szüksége. A közösségi szellem, közös akaratot, közös távlati célt jelent, valamint hatékony együttműködést ennek megvalósításában, a közös erkölcs pedig olyan értékrendet, amely viszonyítási alapot szolgáltat a helyes és helytelen, káros és hasznos cselekedetek megítéléséhez. Minden egyes ember része annak a rendszernek amelyet bioszférának illetve azon belül emberi társadalomnak nevezünk. Életének minden egyes mozzanata hatással van erre a rendszerre. Fontos lenne, hogy tudatunk segítségével képesek legyünk felmérni, előrejelezni élettevékenységünk hatásait és ennek megfelelően próbáljuk kedvező irányba befolyásolni a folyamatokat. Ehhez természetesen rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel (modellel) a világról, és rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel arról, hogy mit tekintünk kedvező vagy kedvezőtlen irányú folyamatnak (jövőkép). Az egyes jelenségek, személyek tevékenysége, cselekedetei erkölcsi megítélésében célszerűnek látszik néhány szempontot figyelembevenni: Közismerten erkölcstelennek tekintett cselekmények elkerülése önmagában nem jelent megoldást a problémákra. Erkölcstelen viszont csakis egy konkrét cselekedet lehet. Erkölcstelen személyről, személyek csoportjáról vagy tárgyakról beszélni a legtöbb esetben értelmetlen. Cselekedetnek lehet viszont tekinteni valamilyen mulasztást is. Csak tudatos és szándékos cselekedet lehet erkölcstelen és csak olyan mértékben amilyen mértékben a következménye előre tudott és szándékolt volt. Csak olyan cselekedet lehet erkölcstelen, amelyet a cselekvő szabad akaratából követ el és amelynek elkerülésére (vagy kevésbé rossz alternatíva választására) lehetősége volt.



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is