Érkövy

Adolf, gazdasági iró, jószágkormányzó és legutóbb min. tanácsos, szül. Ehrsteinban (Elzasz) 1818 szept. 28. hol atyja Ploetz P., mint osztr. dragonyoskapitány állomáson volt, megh. Keszthelyen 1883 dec. 13. Atyja É. születése után rövid idő mulva Keszthelyre helyeztetvén át, gyermekéveit itt töltötte s a 6-ik osztályig itt járt a gimnáziumba, további tanulmányait Zágrábban, Kaposvárott, Pécsett és Szombathelyen végezte. Szüleit korán elvesztve, korán lett önállóvá. A gazdasági pálya iránt vonzalmat érezvén, E. a keszthelyi Georgiconba lépett s annak tanfolyamát 1836-37. végezte, 1837. joghallgató lett a pesti egyetemen, később Bácsmegyében nevelősködött. 1838. Károlyi István gróf őt szolgálatába fogadva, annak uradalmaiban a számvevőségnél, a szeszgyárnál és a tiszttartóságnál kapott alkalmazást, 3¹/₂ év mulva pedig Fóthra helyezték át mint jószágigazgatósági titkárt, mely állásában szélesebb körre terjedő tevékenységet fejtett ki. 1843. Károlyi István gr. közreműködésével a pestmegyei gazdasági fiókegyesületet hozta létre, melynek több évig titkára volt. Mint grófi titkár, Károlyi István gr. fia, K. Sándor gr. oktatásában is részt vett. 1848. a csongrádi és szentes-vásárhelyi uradalmak felügyelőjévé nevezték ki, mely alkalomból Derékegyházára költözött, 1851. pedig a királydaróci és pásztói uradalmak vezetését is rábizták. 1847 jan. 6-án a köztelki palota alapkőletétele alkalmával ő mondott hatásos emlékbeszédet Festetics György gr., a keszthelyi Georgicon alapítója fölött. 1848. az orsz. m. gazd. egyesület igazgatóválasztmányába választották s annak mindvégig előkelő és buzgó tagja maradt. 1852. a Tiszaszabályozó társulat elnöke lett. 1857. fiai neveltetése végett Pestre költözvén, ezentul az orsz. gazd. egyesület üléseit rendesen felkereste. 1864. Galgóczy Károly és Kocsi Sándorral szövetkezve, megvette a jóhirü Kozma Vazul-féle könyvnyomdát és az üzletet Érkövy, Galgóczy és Kocsi cég alatt több évig vezette. Mikor a m. kir. helytartótanács vezetése mellett Keszthelyen 1864-65-ben az orsz. gazd. és erdészeti tanintézet szervezése folyamatban volt, a közvélemény É.-t jelölte ki az intézet igazgatójául, de az általa kitüzött föltételek nem fogadtatván el, kineveztetése elmaradt. 1866. a Pesti népbankot alapította s annak éveken keresztül elnöke volt. A Károlyi gr.-tól kapott nyugdij élvezete mellett 1866. államszolgálatba lépett s a csákóvár-kövéresi alapítványi uradalmak főtisztje lett, 1867. pedig Lónyai M. pénzügyminiszter a pécskai kincstári uradalmak igazgatásával bizta meg, minek következtében Pécskára helyezte át lakását, hol a battonyai kerület 1869. orsz. képviselővé választotta. Életpályáján É.-t sok jól megérdemelt kitüntetésben és fáradhatatlan tevékenysége sok elismerésben részesült; a. m. tud. akadémiának 1864 jan. 20. lett levelező tagja, Csanádmegye táblabirája, Pest főváros képviseleti bizottságának, több külföldi és hazai gazdasági egyesület kül- és tiszteletbeli tagja volt. 1880. elvesztette szemevilágát, minek következtében állásáról lemondani volt kénytelen és miniszteri tanácsosi cimmel nyugdijaztatván, Keszthelyre vonult vissza. Önállóan megjelent művei: Robot és dézsma, erkölcsi és anyagi, mezei és státuszgazdasági tekintetben. Pest 1845. (Jutalmat nyert pályamunka). - Homokkötés, Pest 1846. - Haszonbérrendszer és népesítés, Pest 1847. (Jutalmazott pályamunka). - Az 1863. évi aszályosság a magyar Alföldön, Pest 1863. Az orsz. m. gazdasági egyesület által ugyane tárgyban 1864. a kormányhoz beterjesztett emlékiratot szintén ő irta. - A népbankokról, Pest 1865. - Die Locomotivbahn von Debrezin nach Marmaros-Sziget, das ist die Verbindung der reichsten Salinen Ungarns mit der Theisbahn, Wien 1865. (Szerző megnevezése nélkül). - Emlékbeszéd Török János akadémiai tag fölött, Budapest, 1875). - A telepítési kérdésről, tekintettel a kivándorlásra, bukovinai véreink visszatelepítésére, czélszerübb hazai néposzlatra s a mezőiparos nagy községek ellomhítására, Bpest 1883. (Jutalmazott mű). - Szerkesztette a Gazdasági literaturát 1840., a Falusi Gazdát 1857-től 1859-ig, kiadta és szerkesztette a Magyar Gazdát 1859-től 1861 végeig és a Gazdasági füzeteket 1862., melyből 8 füzet jelent meg. - V. ö. Galgóczy K., Emlékbeszéd É. A. fölött és Emlékkönyv IV. köt. és Szinnyei J., Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon