idegrendszerünknek az a része, mely a vérerek tágasságát
szabályozza. Ez idegrendszer középpontja a nyultvelőben van. Innen mennek az
érmozgató-idegek a gerincagyban lefelé, s ezt a mellső gerincagyi gyökökben
elhagyják, hogy azután az együttérző idegrendszerbe térjenek be. Az együttérző
idegrendszer utján jutnak az érmozgató idegrostok a különböző erekbe. Innen van
az, hogy a gerincagy felső részének izgatására valamennyi ér összehuzódik és a
vérnyomás az erekben tetemesen nő; az erek összehuzódása folytán a vér csak
nagyobb nyomás mellett képes az érrendszeren keresztül átáramolni. Érdekes,
hogy ilyenkor leginkább a hasi zsigerek és a bőr erei huzódnak össze, sokkal
kevésbbé a többi szerveké. A nyaki gerincagy átmetszésére mindig tetemesen
csökken a vérnyomás, amiből következik, hogy ép, egészséges szervezetben az
erek állandóan bizonyos fokban össze vannak huzódva, a nyultvelő felől
folytonosan mennek izgalmak az erekhez, melyek ezeket összehuzódásra indítják.
Ez izgalmak a vér behatása folytán támadnak a nyultvelő idegsejtjeiben.
Vivőeres, szénsavdus, oxigénszegény vér kiválóan nagy ingere az érmozgató
középpontnak; aki fuldoklik, annak nő a vérnyomása ereiben. Ezenkivül azonban
az érmozgató középpont magasabb agybeli középpontok, valamint reflektórikus
behatások alatt is áll. A magasabb agybeli középpontok befolyását a
nyultagybeli érmozgató középpontra, és általa a vérerek tágasságára, bizonyítja
az arcnak kedélyizgalmakkor észlelhető szinváltozása, az elsápadás, mely a
szégyent vagy örömöt kiséri. Elpirulás alkalmával a magasabb agybeli középpontok
ugy hatnak az érmozgató középpontra, mint midőn az illető érideg v. a gerincagy
átmetszetik, elsápadáskor pedig a hatás egyenlő amaz érmozgató központ v. az
arc érmozgató idegeinek fokozódott izgalmi állapotával. Reflektórikus behatás a
bőr érző ideigeinek izgatására bekövetkező érszükülés. Ha p. egyik kezünket
hideg vizba mártjuk, a másik kezünk is lehül, mert a hideg vizbe mártott kéz
érző-idegeinek izgalma az érmozgató középpont utján átterjed a második kéz
érszükülő idegeire és a megfelelő ereket összehuzódásra indítja. Keserüs vagy
savanyu iz, a látó v. halló szervet izgató behatások a megfelelő helyen v.
szervben érszükülést okoznak, ellenben fájdalmas behatásokra, nagy melegnek a
bőrre vagy kellemes izü anyagoknak a nyelvre gyakorolt behatására a megfelelő
erek kitágulnak.
Az É. középpontjában azonban akadályozó idegelemek is
vannak, melyek izgalma a vérerek szükülését megakadályozni, sőt azokat
kitágulásra indítani képes. Ezen akadályozó, értágító középponti idegelemeket
is öninditólag a vér hozza izgalomba, valamint reflex utján is beidegezhetők.
Az utóbbi eset egy igen eklatáns példáját a sziv érző idegeiben ismerték fel.
Ha valakinek szive bármi okból a rendesnél erősebben működik, e fokozódott
szivmozgás izgatólag hat a sziv érző idegeire, a két nervus depresszorra. A n.
depresszor izgalma pedig az É. akadályozó idegelemeihez eljutván, az
idegelemeket izgatja és a test vérerei kitágulnak. Igy hárítja el az
idegrendszer szabályozó szerepe azt a veszedelmet, mellyel különben, a sziv
fokozódott működése miatt, az erekben tetemesen megnagyobbodott vérnyomás jár;
elhárítja legtöbbször a sokszor halálos kimenetelü érrepedést. Az É. tehát
szabályozza a vérnyomást és a vérkeringésnek egyik igen fontos fentartója,
szabályozója. Ez idegrendszer egyszersmind a test ereit külön-külön idegzi be;
a szükség szerint megváltoztatja az egyes szervek vérbőségét. Az erek egyes
szervekben szükítve, másokban pedig kitágítva lehetnek. Igy tapasztalták, hogy
az izomzat erei kitágulnak, izmaink vérrel megtelnek, midőn megerőltető munkát
végzünk, beleink vérbőek étkezés után, midőn azokban élénk az emésztés, de
ugyanakkor aránylag vérszegény az agy; azért nem lehet jól tanulni erős testi
munka v. ebéd után. Ellenben vérrel telik meg agyunk szellemi munka alatt,
ilyenkor vérszegényebbek izmaink és hasi zsigereink. Nem előnyös tehát a
szellemi munka emésztés közben azért is, mivel az emésztő rendszerben szükséges
vér egy részét ettől elvonja.
Forrás: Pallas Nagylexikon