Érsek

és érsekség (gör.-lat. archiepiscopus, fr. archeveque, ejtsd: arsvek, mi a magyar É. szó előállására hatással lehetett; mások a szót szláv eredetünek vélik). Érsek oly egyházi fejedelem, akinek joghatósága alá rendesen több püspök tartozik, de maga is püspökséggel bir. Az alárendelt püspököket szuffraganeusoknak nevezik. Az É.-i méltóság a metropolitai viszonyból fejlődött. Az őket a szuffraganeusok fölött megillető joghatóságot auctoritasnak vagy lex metropolitának nevezik. A püspökségben foglalt jogokon kivül az É.-ek hatósági jogai a következők: tartományi zsinatot hivhatnak össze (legalább minden 3-ik évben), azon elnökölnek, s annak határozatait kihirdetik, tartományukat a tartományi zsinat által elismert szükség esetében meglátogathatják, a szuffraganeusok felett felügyeleti jogot gyakorolnak, s egyházi fegyelmi hatalommal is birnak; átháramláskép a püspökök mulasztásait pótolhatják, egyházi törvénykezési tekintetben a felebbviteli hatóságot képezik. Az É. joghatóságát jobbára IV. Ince pápa Romana Ecclesia-féle konstituciója és a tridenti zsinat határozmányai szabályozzák. A tiszteleti jogok közül említendők: a) az érseki palást (pallium); b) az egyenes kereszt, melyet az É. - de csakis tartományában - ünnepélyes alkalmakkor maga előtt viselhet. (Vannak cimzetes érsekek is, p. a lembergi örmény kat. érsek, kinek szuffraganeusa nincsen.)

Magyarországon érseki megyék: 1. esztergomi (1000 körül alapítva); 2. az egri (1804 előtt püspökség, sz. István által alap.); 3. a kalocsai (1135 előtt püspökség, alap. a XI. században); 4. a zágrábi (1853 előtt püspökség); 5. a gyulafehérvári gör. kat. érseki megye (1721. mint fogarasi püspökség, 1850. érsekség). Az érsekségekhez a következő szuffraganeus püspükségek tartoznak: I. Az esztergomihoz: 1. a veszprémi (1009); 2. a székesfejérvári (a veszprémi és esztergomi megye részeiből alap. 1777); 3. a besztercebányai (az esztergomi érs. megyéből 1776); 4. a váci (Szt. Istvántól alap.); 5. a nyitrai (Szt István idejéből); 6. a pécsi (1009); 7. a szombathelyi (1777. a győri püspökségből kihasított 117 plébániából); 8. a győri (1001); 9. a munkácsi gör. szert. p. (1771); 10. az eperjesi g. sz. p. (1816). A pannonhalmi főapátság (sz. István idejéből) prelatura nullius, azaz független. - II. Az egrihez: 1. a szatmári p. (az egri püspökségből kihasítva 1804); 2. a kassai (ugyanily módon keletkezett szintén 1804); 3. a szepesi (szintén az egri püspökségből kihasítva 1776). 4. a rozsnyói p. (az esztergomi é. megyéből kihasítva 1775). - III. A kalocsaihoz: 1. a n.-váradi (sz. István idejéből); 2. a csanádi (1035); 3. az erdélyi (1003). - IV. A zágrábihoz: 1. a zengg-modrusi (az 1460. alapított modrusi p.-nek a segniai püspökséggel 1833. egyesítésével; 2. a diakovári v. szerém-bosnyiai (eredetileg két p., a bosnyiai és a szerémi, amaz 1463. Diakovárra tétetett át mint diakovári p. s ez 1773. egyesíttetett a szerémi p.-el, melyet sz. Péter apostolig vélnek visszavezethetőnek); 3. a kőrösi g. sz. p. (1751-ből). V. A gyulafehérvárihoz: 1. a n.váradi g. sz. p. (1776); 2. a lugosi és 3. a szamosujvári g. sz. p. (mindkettő 1850). V. ö. Tokody, Egyetemes név és cimtár (1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon