Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Érsekujvár... ----

Magyar Magyar Német Német
Érsekujvár... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Érsekujvár

(Neuhäusel, Novezamki), rend. tanácsu város Nyitra vmegyében, a Nyitra jobb partján, (1891) 1163 házzal és 11299 lak., közte 9875 magyar, 465 német és 900 tót, hitfelekezet szerint 9701 róm. kat. és 1741 izraelita. É. telekkönyvi hatósággal felruházott járásbiróságnak, adóhivatalnak, közjegyzőségnek székhelye, van ferencrendi kolostora, apácazárdája, községi algimnáziuma, alsófoku ipariskolája, takarékpénztára és bankja, az Osztr.-Magy. bank mellékhelyisége, könyvnyomdája, számos ipartársulata s egyéb egyesülete, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Az É. és Komárom, illetőleg Szőny között tervezett szárny-vasutat 1894 januárban hivatalosan bejárták és kiépítése legközelebb várható. Lakói különösen lovakkal és gabonával élénk kereskedést üznek. Itt jelenik meg az Érsekujvár és vidéke cimű hetilap (IX. évfolyam, szerk. Illényi István).

É. hajdan erős vár volt, melyet a Nyitra mocsarai vettek körül; Várdai Pál esztergomi érsek kezdte épittetni, birtokai védelmére; miután Esztergom 1543. a törökök kezébe jutott, építését Oláh Miklós érsek fejezte be, kiről jó ideig, néha még a XVII. sz.-ban is, Oláhujvárnak nevezték. 1605 aug. elsején Bocskai vezére, Rédei Ferenc ostrom alá fogta. Jó ideig nem boldogult vele, de aug. 31-én megsegíttetvén Szinán pasától, valamint homonnai Drugeth Bálint hadaitól, ez utóbbi a várban volt német őrséget okt. 17. megadásra birta s ügyes taktikával ki tudta vinni, hogy a törökök nem bocsáttattak a várba. 1619. Bethlen Gábor hadai foglalták el, kiktől 1621. Buquoy Bonaventura császári tábornok akarta volna visszavenni. Ez azonban nem sikerült, mert Bethlen idejekorán értesülvén a támadásról, Horvát István vezetése alatt 4000 könnyü lovast küldött fölmentésére s maga Buquoy is elesett. Pázmány Péter nagy gondot fordított É.-ra, számos épületet emeltetett benne, egyebek közt a ferencrendiek zárdáját is, kiket ő telepített ide. Az időközben királyi várrá lett nevezetes erősségnek 1652. részletes leirását adja Hammer, az ozmán birodalom történetében (IV. köt.). E szerint az egész vár földsáncokból áll, melyek együttesen hatszögü csillagalakuak. A vár földsáncainak egymástól egyenlő távolságra hat foka emelkedett, név szerint: Forgách, Fridrik, Erneszt, Cseh, Zierotin és Császár foka vagy szögletbástyája. Két kapuja volt a várnak, melyeket jobbról és balról ágyukkal megrakott gömbölyü bástyák védelmeztek. A XVII. sz.-i E. képét és leirását bővebben adja még Schäfer, Ungarische Chronica, Cassel 1606; Minsicht, Beschreibung des Köngir. Ungarn, Nürnberg 1664. és Kreckwitz, Hung. descriptio, Frankfurt 1686.

1663. aug. havában a török szerdár ostom alá fogta É.-t, melyet Forgách Ádám gr. vitézül védelmezett. Montecuccoli, Heister és Spork feladata lett volna a vár fölmentése, de mivel táboruk lelkiismeretlen hanyagság miatt kicsiny és készületlen volt, Pozsonynál rostokolva nézték, mint hull porba a kereszténység eme nevezetes bástyája. Forgách ugyanis, miután a fölmentő seregről még csak hirt sem vehetett s a puskapor- és fegyvertár még a bombázás alatt levegőbe röpült, a legtiszteségesebb föltételek alatt föladta a törököknek a várat. Ő maga zeneszó mellett 3600 főnyi katonával és 500 sebesülttel vonult ki É.-ból, hova a török vonulván be, első dolga volt a két keresztény templomot mecsetekké átalakítani. Ezután É. török uralom alatt volt egész 1685-ig, amikor is Lothaiai Károly német birodalmi és magyar hadakkal vette ostrom alá, s több mint három heti küzdelem és nagy erőfeszítések után végre is 1685 aug. 10. visszafoglalta. A vár bevételénél nyert diadaljelek közt legnevezetesebb egy 18 láb hosszu és 10 láb széles török főzászló volt, minő keresztény kézre, az összes török háboruk idején ezen kivül még csak három jutott. Az itt elfoglalt főzászlót a bádeni őrgróf a württembergi segédcsapatoknak ajándékozta.

É. visszavivását pedig európaszerte ünnepelték. Nápoly, Pforzheim, Nürnberg, Boroszló, Hamburg, Brüsszel stb. örömünnepeket rendeztek a nagy nap dicsőítésére. 1704 nov. elején Rákóczi Ferenc és az akkor kuruccá lett Bottyán János körülzárolták s miután a várban lévő magyar és német őrség magyar része a kurucokhoz szított, november 16. éjjelén a rohamra küldött ezer kuruc hajdu könnyü szerrel jutott a nevezetes vár birtokába. Bottyán a fejedelem jóváhagyásával Ilosvay Imre ezredest tette az erősség parancsnokává, egyelőre 500 gyaloggal és 300 lovassal. E. bevételének rendkivül nagy erkölcsi hasznát látták a kurucok, a mennyiben e hir oly hatást gyakorolt a labancokra, hogy közülök sokan, és pedig nemcsak németek, hanem rácok is Rákóczi zászlai alá állottak. Nagy nyeremény volt még azért is, mert a Vág és Garam mellékének állandó birtokát biztosítá és a kurucok jóformán minden felföldi hadjáratának strategiai alapjául szolgált. Meg is becsülték: 1705. Bercsényi egészen kijavíttatta, 1706-ban az egervári ütközetben elfogott Heister Hannibált ide, mint legerősebb várukba kisértették stb. Midőn aztán vége szakadt a kuruc-világnak, s a Magyarországból kivert törököktől sem volt többé mit tartani, e nagy terjedelmü erősség fentartása Komárom mellett fölöslegessé vált. Ezért rendelte el III. Károly 1725. a vár teljes lerontását. Ma már még csak rommaradványok sem, hanem csak egy-két helynév őrzi az egykor elsőrendü várerősség emlékét. V. ö. Thaly Kálmán, E. bevétele 1704. (Hadtört. Közlem. 1892.) Thaly cikke u. o. 1889. Balázs Gy. cikke (u. o. 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is