Értéklevél

Nálunk, valamint Ausztriában és Németországban a posta már régebben foglalkozik pénzeslevelek, azaz oly küldemények szállításával, melyekben a közönség pénzt és értékeket helyezhet el a posta teljes szavatossága mellett; más országokba azelőtt ily küldeményeket posta utján küldeni nem lehetett. Az 1878. párisi nemzetközi posta-kongresszuson azonban e küldeményfajt értéklevél (lettre avec valeurs déclarées) cimen felvették az egyetemes postaszerződésbe és az ily levelek szállítására az e célra kötött külön egyezményben a következő feltételek állapíttattak meg. Az É. a közleményen kivül csakis papirpénzt v. okmányokat tartalmazhat; ércpénz, ékszer vagy egyéb drágaság ily levélből ki van zárva. Az É. postadiját mindig a feladáskor kell lefizetni, bérmentetlenül É.-t nem szállít a posta.

Az É. dijára nézve l. Postai dijazás, a szavatosságra nézve l. Postai szavatolás. É. Anglia kivételével Európa minden államába és egyes más országokba is küldhető; a belföldön, valamint az Ausztria- és Németországgal való forgalomban azonban az É. behozatalára nem volt szükség, minthogy ez országokban a közönségre nézve az olcsóbb és egyébként is előnyösebb pénzeslevél van elfogadva. A pénzeslevél az É. felett azon előnnyel bir, hogy bérmentetlenül is feladható, pénztartalma korlátozva nincsen és ércpénzt, valamint egyéb drágaságokat is tartalmazhat. Az É. felszerelése lényegben azonos a pénzeslevelével (l. Pénzeslevél), az értéknyilvánítás azonban frankértékben kell hogy történjék. Egyes országokba az értéknyilvánítás 10000 frankra van korlátozva. 1892. nálunk 8000 darab É.-t adtak fel és 22000 darab érkezett be hozzánk.

Forrás: Pallas Nagylexikon