Értéklevél
Nálunk, valamint Ausztriában és Németországban a posta már
régebben foglalkozik pénzeslevelek, azaz oly küldemények szállításával,
melyekben a közönség pénzt és értékeket helyezhet el a posta teljes
szavatossága mellett; más országokba azelőtt ily küldeményeket posta utján
küldeni nem lehetett. Az 1878. párisi nemzetközi posta-kongresszuson azonban e
küldeményfajt értéklevél (lettre avec valeurs déclarées) cimen felvették az
egyetemes postaszerződésbe és az ily levelek szállítására az e célra kötött
külön egyezményben a következő feltételek állapíttattak meg. Az É. a
közleményen kivül csakis papirpénzt v. okmányokat tartalmazhat; ércpénz, ékszer
vagy egyéb drágaság ily levélből ki van zárva. Az É. postadiját mindig a
feladáskor kell lefizetni, bérmentetlenül É.-t nem szállít a posta.
Az É. dijára nézve l. Postai dijazás, a szavatosságra nézve
l. Postai szavatolás. É. Anglia kivételével Európa minden államába és egyes más
országokba is küldhető; a belföldön, valamint az Ausztria- és Németországgal
való forgalomban azonban az É. behozatalára nem volt szükség, minthogy ez
országokban a közönségre nézve az olcsóbb és egyébként is előnyösebb
pénzeslevél van elfogadva. A pénzeslevél az É. felett azon előnnyel bir, hogy
bérmentetlenül is feladható, pénztartalma korlátozva nincsen és ércpénzt,
valamint egyéb drágaságokat is tartalmazhat. Az É. felszerelése lényegben
azonos a pénzeslevelével (l. Pénzeslevél), az értéknyilvánítás azonban
frankértékben kell hogy történjék. Egyes országokba az értéknyilvánítás 10000
frankra van korlátozva. 1892. nálunk 8000 darab É.-t adtak fel és 22000 darab
érkezett be hozzánk.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|