Értékpapir

általános értelemben mindaz a papir, mely pénzértéket képvisel, tehát államjegy, bankjegy, váltó, kötelezvény, állampapir, kötvény és részvény. Az értékpapirok két főcsoportra oszlanak: kötvények (l. o.) és részvények (l. o.), aszerint, amint vagy kölcsön képezi alapjukat, vagy pedig ipari vagy kereskedelmi vállalkozásban való részesedést biztosítanak. A kötvények lehetnek államiak, törvényhatóságiak, társaságiak v. magánkötvények és kamatozók, vagy pedig sorsjegyek. A részvények lehetnek bank-, biztosítási, közlekedési vállalatok vagy ipari részvények. Az E. adás-vevése az értéktőzsdéken vagy pedig a bank- és váltóházak utján történik. Az említett É.-okon kivül forgalom tárgyát képezik még a váltók, különösen a külföldre szólók, az állam- és bankjegyek, szintén jobbára csak a külföldiek és az utalványok (checkek). Az É. árát árfolyamnak nevezik és azt az árfolyamot az értékpapir-piacokon (l. Tőzsde) hivatalosan állapítják meg és a tőzsdék által kiadott hivatalos árfolyamlapon jegyzik. Az árfolyamjegyzés történhetik darabonkint, amikor az egyes névértékü cimletek árát jegyzik, vagy pedig a névérték százalékában. Ezt az utóbbi módot nálunk csak a kamatozó kötvényeknél használják, ellenben Berlinben a részvényeket is a névérték százaléka szerint jegyzik.

Az értékpapirok forgalmát kötlevélbélyeggel (l. Tőzsdeadó) adózzák meg. É.-ok forgalmát a tőzsdei jogszokások állapítják meg. L. még Állampapir és Bemutató.

Forrás: Pallas Nagylexikon