valamely mű, nyilatkozat stb. helyes értelmének megállapítása; némelyek a definiciót is, mely a szó értelmét határozza meg, É.-sel fordítják. Az É. mint műszó főleg a filozofiában fontos; régi iróknak sokszor töredékesen megrongálva reánk került műveit helyesen értelmezni, nagy előkészületet, az illető módszerekben való jártasságot tételez föl. Az É.-nek csak egy módja helyes: az iró művének igaz értelmét állapítani meg; aki «Az ember tragédiájában» v. Goethe «Faust»-jában más értelmet keres, mint amilyet az iró művének adott, aki allegoriákat stb. hajhász e művekben, önkényesen jár el s bármily szellemes is magyarázata, értelmezésnek nem mondható, tudományos becse nincsen. A szentirás is sokat volt s van kitéve az értelmezők fantáziájának. Az É. nagy szerepet visz a törvények szövegének magyarázatában is. Itt is a főkérdés az: milyen értelmet adott a törvényhozó a törvény szövegének.