Érvágás

(venaesectio, phlebotomia) azon sebészeti operáció, mellyel egy vivőeret megnyitunk azon célból, hogy a testből gyorsan nagyobb vérmennyiséget kibocsássunk v. néha azon célból, hogy a vivőeren át a testbe gyorsan vért vagy vért pótló folyadékokat befecskendjünk. Minden felszinesen fekvő vivőeret meg lehetne ezen célból nyitnunk, de százados gyakorlat által fejlődött szabály szerint a könyökhajlatban ferdén futó bőrvivőeret az u. n. vena mediana-t szokták ezen operációnál megnyitni. A fekvő, v. ágyában félig ülő beteg karját törzsétől eltávolítva tartatják s hogy a vivőér jobban megtelve, erősebben kidagadjon, a könyök felett 4-5 cm.-nyi széles, 1 méter hosszu vászonpólyával körülcsavarják, mialatt arra ügyelnek, hogy a szorítás ne nyomja el az ütőeret is, hogy tehát a kéztőizület táján az érverés érezhető maradjon. A most már kidagadó vivőeret rövid, hegyes, kétélü pengével ellátott műszerrel (érvágó gerely, lancette) nyitják meg, lefutása irányára ferdén alkalmazott szurással, v. mint régebben szokták, külön e célra szerkesztett metszőkészülékkel (ércsappantó), mely egy 0,5 cm. magas, 3 cm. hosszu, 2 cm. széles fémdobozhoz hasonló volt, s ebben volt elrejtve a körülbelül háromszögalaku, kettős élü és hegyes penge, mely a dobozka oldallapján levő gomb megnyomására előugrott s átmetszette a vivőeret. Megbizhatatlansága, főleg a ki nem számítható metszés miatt, az ujabb kor teljesen használaton kivül helyezte. A vivőér megmetszése után a vér áramban ömlik ki s ha lassabban folyna, a beteget karjának, ujjainak mozgatására hivjuk fel, ami a véráramlást elősegíti. Egyszerre 200-300 kcm. vért bocsáthatunk ki. Ha a kifolyt vérmennyiség elegendő, akkor a karon levő pólyát gyorsan levesszük s erre a vérzés többnyire megáll. Hüvelykujjunkat a vivőér sebére nyomjuk, ennek helyére sebkötöző gaze-t, kötöző gyapotot és a könyökhajlatot nyujtott tartásban bepólyázzuk. 3 nap mulva a vivőér sebe meggyógyult s a kötés eltávolítható. Jelenleg szük körre van szorítva alkalmazása. Majdnem kizárólag csak ott alkalmazzák, hol erős vértorlódásokat az agy felé, a tüdő felé kell hirtelen megszüntetni, tehát agygutánál, fuladásnál, ujszülöttek tetszhalálos állapotában (itt a köldökzsinórból bocsátunk ki vért). Orvos rendelete nélkül soha sem tanácsos É.-t alkalmazni, s csak orvos végezze.

É.-t az állatok gyógyításánál is végeznek. Lovak- és marháknál az É.-t a nyak nagy vivőerén végzik, ugy, hogy a nyaka körül zsinórt tekerünk szorosan, vagy ujjunkkal a vivőeret a sziv és a metszés helye között erősen lenyomjuk. Juhoknál a homlokon, a szem felett vagy alatt, a farkon, lábakon v. az állkapcson szokás eret vágni. Disznóknál a fültövön ejtett metszéssel nyitjuk meg a vivőereket. Kisesbb állatoknál a fark csonkítása által bocsáthatunk ki vért a testből. Kutyáknál a nyakon, a nyelv alatt vagy a fark alatt szokás vért bocsátani. A kibocsátandó mennyiség az állat nagyságával arányosan változik Lónál 3-4, rendesen 1,5-2,5 kg., marhánál 2,5 kg., juhoknál 70-200 gm., kutyánál 75-250 gm. stb. Az É. sebét ugy egyesítjük az állatoknál, hogy a sebszéleken haránt irányban tiszta tüt szurunk keresztül s erre erős, tiszta fonalat csavarva, a seb széleit összehuzzuk.

Forrás: Pallas Nagylexikon