Erzsébet

Erzsébet – héberül Eliséba ('Isten az esküm'), Zakariás felesége, Mária rokona, Keresztelő János anyja (Lk). Sokáig magtalan volt; férje angyali híradásból tudta meg, hogy hajlott korukra gyermekük fog születni, s az a Fölkent előfutára lesz. Erzsébetet nem sokkal szülése előtt meglátogatta Mária, aki akkor már Jézust hordta méhében, s találkozásukkor Erzsébetnek „repese méhében a magzat”. – Az ószövetségi történetekben visszatérő mozzanat, hogy jámbor magtalan asszony időskorában isteni kegyelemből fiut fogan, aki aztán kiváló férfiú, Isten kitüntetettje lesz: így született Izsák, József, Sámson és Sámuel is. – A nevezetes találkozás (latin eredetű szóval a Vizitáció) az ókortól fogva szerepel mind a Jézus, mind a Mária életét ábrázoló ciklusokon; önállóan csak a XIV. század óta, amikor Mária látogatása egyházi ünnepet kapott (július 2.). Az ábrázolásokon Erzsébet meghajol vagy épp letérdel jóval ifjabb rokona előtt, mivel annak méhe rejti a Megváltót. Középkori festményeken néha a magzatok is ki vannak rajzolva, sőt egyes faszobrokban, nyitható ajtócska mögötti üregben még az apró gyermekfigurákat is elhelyezték. A látogatás több száz megjelenítése ismeretes újkori festőktől; Giotto, Grien, Weyden, Raffaello, Pinturicchio s mások mellett méltán említhetjük a magyar reneszánsz művészet első számú remekét, M.S. mester páratlanul gyengéd, finom vonalú és harmonikus remekét, amely a Nemzeti Galériában látható.

Forrás: Ki kicsoda a Bibliában