Északamerikai irodalom

Az északamerikai irodalmi törekvések főképen a forradalom idejében kezdődtek s ez irodalom még ekkor összeköttetésben állt az anyaállaméval. De most már mutatkoznak némi jelei a nemzeti amerikai irodalomnak s ez erősen előre fog haladni, melyek a különböző népelemek forrongási folyamata bevégződik. A legtöbb történt eddig a régi államokban, hol nemcsak az irói tevékenység, hanem a közönségnek az irodalom iránt való érdeklődése is nagy. A mi először is a költői irodalmat illeti: ez nagyrészt angol emlőkön növekedett, de egészen nagyra nőni nem engedte a vallásos huza-vona. A koloniális korszakból legjelentékenyebb jelenség egy női költő, Bradstreet Anna asszony (megh. 1672). Később két hazafias költő tett hirnévre szert, egyik Frenkau Fülöp (1752-1832), a kinek hazafias dalait és balladáit nagy lelkesedéssel énekelgették, másik Trumbull János (1750-1831), akinek Mac Finjal c. szatirikus hőskölteménye rendkivül elterjedt. Hőskölteményben először Barlow Joel (megh. 1812) tett kisérlete: Vision of Columbus c. munkájával (1787), melyet később Columbiad cimen (1808) kibővített. Őt követték Dwight Timót (megh. 1817) Conquase of Canaan (1832), Fairfield The last night of Pompeji (1832), Smith Oakes E. The tinless child (1842), Mittier Greenleaf J. Mogg Megone (1836) s Longfellow Hiawatha c. műveikkel. A romantikus hőskölteményben Brooks Mary (álnevén Maria de Occidente) tünt ki: Zaphiel, on the bride of seven (1833) munkájával, a balladában Dana H. Rikárd (megh. 1879). A persa époszt a már említett Barlow, Hallek Greene Fitz (megh. 1867), Holmes Wendell Oliver és Lowel Russel James müvelték. A didaktikus költészetben Dwight, Allston W. (megh. 1843), Spragne Károly és mások tüntek ki. A lirikusok száma rendkivül nagy. Legelül állnak ezek közt Bryant Cuden Villiam (1794-1878), Longfellow (1807-82) és Poe Allan Edgar (1809-49), azután következnek Thoreau Dávid Henrik (megh. 1862), Dana, Halleck, Whittier J. G., a világfájdalmas Percival J. G. (megh. 1856), és Saxe J. G. A másodrangu költők közül felemlíthetők: Ligourney Lidia, Brainard János, Hoffman Károly, Street Alfred, Tuckerman Osgrod, Jackson, Pierpont, Taylor Bayard (megh. 1878), Stedmann, Halpin, Winter és Miller. Az idillt Longfellow Evangeline c. műve képviseli. A dráma nem termékeny, mert a puritán erkölcsök sokáig küzdöttek ellene. Az első szinházat csak 1752. épitették s még mindig főképen az angol dráma uralkodik a szinpadokon. Hanem azért vannak már sikerült kisérletek ezen a téren is, s a drámairók közül említést érdemelnek: Brackonbridge (megh. 1816), Willes N. P., Payne J. A. («Butus»), Sargent Epes, Boker György (Calaynds), Osborn Langhton, Nowells Dean stb. Legsikeresebben művelik a regény-irodalmat. Brown Brakden Károly (megh. 1810) szerencsésen kezdte meg ezt a műfajt: Wieland és Edgar Huntley c. műveivel. Legjelentékenyebb regényiró Irving Washington (megh. 1859), kinek regényei azonban inkább az ó-, mint az ujvilághoz tartoznak, azután Cooper Fenimore J. (megh. 1851), a kit honfitársai Amerika Scott Walterének neveznek. Mellettök felemlítendők Bird Montgomery Robert (megh. 1854), Poe Edgar, kinek sötét szinezetü elbeszéléseiben sok geniálitás van, Paulding Kirke James (megh. 1860), Flint Timót (meghalt 1840). Kennedy Pendleton (megh. 1870), Simms Gilmire Williams, Ledgwick Katalin (megh. 1867), Kirkland Karolin, Hawthorne Naataniel Azel S. Roe, s a különösen nagy elterjedésnek örvendett Tamás bátya kunyhójának (Uncle Tom"s Calin) szerzője Beecher-Stowe. Ujabb időkben Brett Hart szerzett hirnevet a kaliforniai életről vett elbeszéléseivel; a civilizálatlan nyugot gyarmatait Eggleston irta meg regényeiben (The end of the world; The ciriut rider stb.) Felemlitendők még Ware Vilmos, Winthrop Tivadar őrnagy (meghalt 1861), Phelps Stuart Erzsébet, különösen pedig a genialis Shofford Prescott Harrier (Sir Roham ghast; The amber gods; A varian stb). A pszichologiai regényirásban Howeks Dean William (The unzidcovered country) és a termékeny ifj. James Henrik említendők. Jelentékeny novellisták: Cable György, ki a new-orleansi kreolok életét festi, Tourgee Albion (The Invisible empire), a norvég Bryesen, Hudgson Ferenc stb. Mint humoristák Reland Károly, Smith Seba, Browne Károly, Clemens Sámuel, Warner Károly, Aldrich B., Shaw Henrik (Josh Billingt), Narby P. V. és Adeler tüntek ki.

A történetirásban máris nagy számu iróval dicsekedhetik Észak-Amerika. Ilyenek: Prescott H. Vilmos (megh. 1859; művei: History of Ferdinand and Isabella; Conquest of Mexico stb); Bancroft György (History of the United States); Motkey L. János (megh. 1877; műve: History of the vise of the Dutch republic); Parkman Ferenc; Allen (History of the American revolution); Draper (History of the intellectual development of Europe 1863), Wheaton (History of Northmen), Hildreth (History of the United States); Curtis Tricknor (History of the constitution of the United States); Bac Master (History of the United States) stb. Amerika őslakóinak történetével Drake, Catlin György, Stone, Shoolcraft (megh. 1864), Bancroft H. foglalkoztak, az egyes államokéval pedig Palfrey János, Flint Trinát, Scudder Horace, különösen pedig Lodge Henrik. A polgárháboruról irt történeti művek közül felemlítést érdemelnek a Greely Horaceé, Stephens Sándoré, Draper Jánosé, Wilson Henriké, valamint Sherman, Scott és Grant tábornokok memoirejai. Az irodalomtörténet terén igen becses munka a Tickner G.-é: History of the Spanish Literature (1849). A hazai irodalommal foglalkoztak: Griswold R. W., Hart J. S., Druyckinck, Allibone S. A., Welsh, Richardson F., Tuckerman és mások. Shakespeareről irtak a többi közt: Hudson P. N., Verplarde és Hohnes Nathaniel. Igen jó életrajzokat irtak: Sparks (Washington és Morris), Randall (Jefferson), Well (Adams Sámuel), Parton (Franklin, Burr Áron és Jackson A.), Irving W. (Goldsmith és Washington), Rives (Madison), Colton (Clay Henrik). Quinzy Józsiás (John Quinzy Adams), Greene György (Greene tábornok), Trickner Curtis (Webster), Tickner (W. Prescott), Holland (Lincoln) stb. Sparkstől való még: Library of American biography (25 köt.).

A földrajzi és utazási irodalom igen gazdag. Különösen érdemes irók: Wilke, Fremont, Marcy, Perry, Herndon, Haye, Hall, stb. Jeles munka a Muir I., Nelson E. és Rosse Irving által közösen irt Cruise of the U. S. Steamship Corwin in Alaska and the Nortwest Arctic Ocean (1881), valamint a Robinson E.-é: Palestine. Inkább szépirodalmi, mint tudományos tartalmuak Irving, Longfellow, Cooper, Bryant, Tuckerman, Sanderson, Willis, Miss Zedwick, Hawthorne, Curtis, Taylor Bayard, Stephens I. L., Schuyler E., Snider, Bishop W. H., Lansdell H. és mások utleirásai. A filozofia még nem vett nagyobb lendületet. Miután jó sokáig Locke és Stewart Dugald tanaihoz tartották magukat, Brownson és Marsh által a Cousin Viktor eklekticizmusa felé hajoltak. Emerson (megh. 1882) a transcendentalis filozofiát ismertette meg földieivel, Comte pozitivizmusa több művelőre talált és Tyler Sámuel Baco filozofiájáról irt egy Discourse-t. Mint népszerü filozofust, Franklint s mint morálfilozofust, Channingest még mai napig sem multák felül. Greeley Horace a francia szociálreformerek teoriáit igyekezett amerikai talajra átplántálni, Henry E. S. pedig bölcsészettörténetet irt. Egyéb filozofiai irók: Edwards Jonatán, Hickok L. P., Mc. Cosh James, Fiske János, Hurst János, Porter Noé, Hopkins Mark, Bowen Ferenc, Everett Károly, Bascom János, Hamilton Eduard, Harris S. stb. Van egy filozofiai folyóirat Cincinnatiban, melyet Harris W. T. ád ki Journal of speculative philosophy cimen. A teologiai kutatásokkal is keveset foglalkoztak, jóllehet a teologiai iratok a szekták sokasága folytán nagyon megszaporodtak. Ezek főképen a német teologiai irodalom befolyása alatt állnak. Az önálló szerzők közt első helyen áll a kálvinista Dwight (System of divinity); mint bibliamagyarázók különösen Robinson Eduard, Murray T. C., Noyes, Stuart Mózes, Barnes és Abbot Azre tüntek ki. Egyháztörténeti műveket irtak: Schaff, Herdd, Hurst, Smith Henrik és mások. Az egyházi szónokok közt az első helyet Channing foglalja el, mellette említést érdemelnek: Futter, Porter, Parker, Beecher és Brooks.

A jogi irodalom leginkább az amerikai jogra szorítkozik, amely a forradalom óta meglehetős önállóságra vergődött. Az Egyesült-Államok törvényeinek gyüjteményét Story József állította össze Cambridgeben; a kommentátorok közt első helyen említendő Kent James (Commentaries on American law). A nemzetközi jogban kitünnek Wheaton Henrik és Cooley M. Tamás, a büntetőjogban Livington Eduard és Wharton Ferenc. A nemzetgazdasági irodalomban első helyen áll Caney Hernik Károly (megh. 1879., Principes of political economy c. munkájával); ujabban kitüntek még: Ward F. Loster (Dynamic sociology) és George H. (Progress and poverty és Social problems). Államjogi műveket irtak: Wayland F., Lieber Fr., Wulsey D. Tivadar és különösen Draper W. János; pénzügyi műveket Gallatin A. és Walker A. Ferenc (Political economy 1883). Mint politikai szónokok kitüntek: Ames, Blorris, Otis, Krisg. Adams és Wirt; az ujabbak közül: Clay Henrik, Webster Dániel, Calhoun, Benton, Evereet Ede, Leward W. H., Winthoup R. C., Phillips W., Garrison W. L., Lumner Károly, Conklin Roscoe, Curtis G. W. stb.

A természettudományokat nagyon kedvelik és művelik a társadalom minden rétegében. Már Franklin nagy nevet szerzett különösen a villámhárító feltalálásával. Azóta mint vegyészek kitüntek: az idősb és ifjabb Silliman, Harsford és Youmans; mint fizikusok: Maury Máté (megh. 1873), Henry I. (meghalt 1878), Peirce Béni, M" Clintsek Emory; mint geologusok: Caton Ede, Hayden Ferdinánd, Gilbre G. K., Irwing R. D; mint paleontologusok: Hall Jakab, Dawson, Cope B. L., Marsh Ottniel I., Scott W. P., Orborno H. F. Az általános természetrajzot kitünően dolgozta fel Godman, a botanikát Burton, Torrey Gray Asa; Grodwall G., Bekey C. E., Vasey G., Ellis I. B., Farlow W. G., De Salmen, Baldwin H., Sargent Ch. S. stb.; az ornitologiát a bevándorolt skót Wilson (megh. 1813); az emlősök természetrajzát Richardson Jakab, de Gay, Andubon, Spencer Lea stb., a konkiliologiát és entomologiát Adams Károly, Say Tamás és Dana Jakab; az antropologiában kitüntek: Morton, Squier E. G., Pickering, Gliddon R. György és Morgan L. H., a csillagászatban Burnham S. W., Gould A. Béni, Holden S. Ede, Loomis El., Newcomb S., Watton G. E., Young Ch. A., Farrel W. stb.

A nyelvészettel is egyre sürübben kezdenek foglalkozni; az összehasonlító nyelvészet terén Whitney D. szerzett érdemeket, aki kitünő szanszkritista is; leginkább foglalkoznak az indiánusok nyelvével s ezen a téren felemlítendők: Pickering János, Duponceau P. E., Schoolcraft H. R., Squier E.G., de különösen Gallatin A., aztán Turner W. N., Trunbull J. H. és mások; az angol nyelvészetben Murray Lindley, Webster Noé és Bartless serénykedtek. Jó ifjusági és nevelési iratokat szolgáltattak: Parley (Goodrich) Péter, Hann Horace, Barnard H. és Beecher Katalin. Mint archeologusok felemlíthetők: Schoolcraft, Bradford, Forster, Bancroft, Baudelier stb. Az időszaki iratok közt első helyen áll a North American Review (1815 óta); mellette mint irodalmi havi folyóiratok a következők érdemelnek említést: The Atlantic Monthly (Boston), The Century és Harper"s New Monthly Magazine (New-York), végül több enciklopédiai tartalmu folyóirat, minők: Enciklopaedia Americana, New American Cyclopaedia, Annual Cyclopaedia és Cyclopaedia.

Forrás: Pallas Nagylexikon