Északi sarkvidék

Földünknek azon része, mely az északi sarkkörön belül fekszik; magában foglalja Európa, Ázsia és Amerika legészakibb vidékeit, az Északi-jegestengert és a benne levő szigeteket. Szorosabb értelemben véve csak ez utóbbiakat értik É.-en. Ezen szigetek a következők: Európához sorozzák Jan-Mayent, Beeren Eilandot, a Spitzbergákat, Ferenc József-földet és Novaja" Zemlyát; Ázsiához az uj-szibériai szigeteket, a Magány-szigetet és a Wrangel-földet; legszámosabban az Amerikához számított szigetek vannak, és pedig a Patrick, Melville, Bathurst és a több apró szigetből álló Parry-archipelagus, a Banks és Ba földje, melyek csak egy nagy szigetet alkotnak, a Prince Albert, Victoria és Wollaston, amelyek kerületét is csak részben ismerjük, a King-Williams-sziget, a Boothia Felix-félsziget É-i végében fekvő North-Somerset, a Cornwallis, a Grinnell-sziget, a North-Devon, az összesen 6 nagyobb szigetből álló Baffin-földje, az Ellesmore-, Grinnel- és Grant-földje, végül a nagyságánál fogva kontinensnek beillő Grönland. (L. az egyes cimeket). Mindezen szigetek az év nagyobb részében többé-kevésbbé vastag jégrétegekkel vannak körülvéve, amely némelyeknél, különösen az Amerikához tartozóknál, azokat csaknem teljesen hozzáférhetetlenekké teszi. Magas fekvésüknél fogva nagy hideg uralkodik rajtuk: azonban az izothermális vonalak, miként földünk többi részein, itt sem esnek össze a szélességi körökkel; az öböláramlat hatása különösen az Európához sorolt szigeteken érezhető legjobban, amelyek aránylag a legmelegebbek. 1882. és 1883. a különböző nemzetek az E. különböző helyein meteorologiai állomásokat állítottak föl;

A hideg sark, azaz a legnagyobb hideg azonban nem a szigetvilágban, hanem Szibériában Verkhojanszk körül van, ahol az évi középhőmérsék 19° 3 és ahol a thermometer néha leszáll 64° 5-re. A nagy hideg, ami e vidéken honol, az erősebb növényi életet lehetetlenné teszi; leggazdagabb az még a lappok földjén. Az É.-en élő összes növényfajok számát 1687-re becsülik, amelyek közül 925 kriptogam. A legmesszebbre nyulnak föl illetőleg a legelterjedtebbek a Saxifraga oppositifolia, a Papaver nudicaula, a Draba és Braya alpina, a Silene acaulis, a Cerastium alpinum, az Epilobium latifolium stb. Az állatvilág az É. minden részében egyforma fajokat mutat. Jellemző különösen a fajok csekély száma és az alsóbb rendüek rendkivül nagy száma. A jegesmedve, sarki róka, rénszarvas, az eszkimó-kutya, a nagyom emlősök, amelyek azonban É-felé csekélyebb számban láthatók; a madarak száma, bár aránylag csekély faj van képviselve, az oceán szigetein végtelen nagy. A rovarfajok száma 23, a mulloszkáké 15. A szegényes növényi életnek megfelelő a rendkivül gyér lakosság is. Az Európához és Ázsiához számított szigetek teljesen lakatlanok, kivéve Novaja Zemlya D-i részét, ahol nehány szamojed család, 1882 óta pedig Malija-Karmakuliban nehány orosz család is él. Az amerikai szigetvilág az eszkimók hazája, akiknek számát összesen 20-30000-re becsülik s akik egykoron bizonyosan jóval messzebb laktak D-felé, jelenleg azonban a végtelen jégpusztaságok szélein vadászok- és halászokként egyik helyről a másikra vándorolnak; a legcivilizáltabbak azok, akik Grönlandban a dán gyarmatokon és gyarmatok körül élnek. A sivárság és kopárság, a nagy jégmezők és glecserek, amelyek ma az É. nagyobb részében találhatók, egy régibb geologiai korszakban még nem voltak meg. Nordenskjöld 1870. Grönlandnak a Disko-öböl környékén oly fosszilflorát (Cycadeákat, Sequoiákat, Magnoliákat stb.) talált, amely csak ott élhetett meg, ahol az évi középhőmérséklet legalább + 20° volt. Akkor, a most jéggel fedett Grönlandon és amerikai sarkvidéki szigeteken olyan növényzetnek kellett lenni, aminőt jelenleg legfölebb Japán D-i részeiben találhatni. A jégviszonyokról l. Jeges-tenger; a fölfedezések történetét l. Sarkvidéki expediciók.

Forrás: Pallas Nagylexikon