Északnyugati nyelvjárásterület
Magában foglalja egész északi Magyarország nyelvjárásait
Abauj- és Zemplénmegyétől nyugatra. Határai É-ról és Ny-ról a tót terület,
K-ről a zemplén-abauji nyelvjárás, D-ről Tisza és Duna. Lenyulik a Duna és
Tisza közébe is, magába foglalva Pestmegye északi részét le egész Abonyig és a
Jászságot. E nyelvjárásterület középpontja a Heves-, Gömör-, Borsod-, Nógrád-
és Hontmegyében lakó palócság, de megtaláljuk az ő nyelvjárásuk több jellemző
sajátságát az őket keletről, délről és nyugatról körülvevő lakosság nyelvében
is. Ez alapon 4 nyelvjárásvidékre oszthatni e területet: A) középső palóc
nyelvjárásvidék; B) keleti palócos nyelvjárásvidék; C) nyugati palócos
nyelvjárásvidék; és D) déli palócos nyelvjárásvidék. Jellemzi ezt az egész
területet, hogy a zárt ë hangot legjobban megőrzi s nem ejt helyette sem nyilt
e-et, sem pedig ö-t. p. vërës, përël, fëlmëgy, lëlkëm, këzë, vëlë, stb. Az a és
á hangokat a köznyelvtől eltérőleg ejti, mindenik helyett körülbelül a kettő
közt álló hangot mond. Az i előtt n, l, d, t helyett ínyhangokat ejt, vagyis
ny, ly, gy, ty hangot: kérnyi, nevelyi, gyiák, tyiszta stb. Az ly helyett nem
ejt sem j-t, sem l-et, mint a többi nyelvjárások, tehát király nem kiráj, sem
királ.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|