Észlelet

észlelés, megfigyelés, szemmeltartás, a figyelemnek (l. o.) valamely tárgyra, személyre való irányzása, avégett, hogy minden sajátságát mozzanatát megismerjük; az észlelés eredménye: E. A közönséges életben tett É.-ket megkülönböztetjük a tudományos É.-től, melyhez mindenféle segédeszközökkel élünk, melyek az észlelés eredményét megbizhatóbbá teszik. Ily segédeszköz mindenekelőtt az észlelésre való készülés és készültség. Minthogy az É. a figyelemnek egy pontra való irányzását tételezi föl, előre tudnunk kell, mely fődologra kell figyelmünket összpontosítani, sőt esetleg azt is, hogy körülbelül mit várunk az észlelés eredményeként, hogy azután annál élesebben különböztethessük meg a tényleges eredményt a várt eredménytől. Más szóval ugy mint a kisérletnél, az észlelésnél is fontos, hogy föltevésekből induljunk ki, melyeket a megfigyelés azután vagy igazol vagy megcáfol. Ha nincsenek ily föltevéseink, akkor nem tudjuk mit figyeljünk meg, mit keressünk. Különbséget szokás tenni megfigyelés és kisérlet közt, de lényeges különbség nincs; mert a kisérletnél csak magunk intézzük a jelenségek járását, a megfigyelésnél nem mi intézzük, de a kisérlet is azután nem egyéb mint É., megfigyelése annak, a mi történik. További segédeszközei az É.-nek szerszámok, melyek érzékeinket az észrevevésben segítik, alkalmas hangulata, állapota az észlelőnek (nyugalom, erő frissessége, éles érzékek stb.) Az É. módszerei ama tárgyakhoz simulnak, melyeket észlelni kell. A szoros értelemben vett, azaz a kisérlettől megkülönböztetett É. főleg azokban a tudományokban fontos, melyek a kisérlet számára hozzáférhetetlenek, minő az asztronomia és szociologia.

Forrás: Pallas Nagylexikon