États généraux

(franc., ejtsd: etá zsénéró), a francia országos rendek, melyeket a nemzet képviseletében a papság, nemesség és városok (les bonnes villes) küldöttei alkottak. Gyüléseinek eredete vitatott. Többen a régi hübérgyülések folytatását látják bennök, melyekre a városokat is meghivták, minthogy már nemcsak a federalizmus ügyeiről tanácskoznak s mert a polgárságot terhelő adó és szubszidiumok megszavazása válik szükségessé. De az ujabb kutatások valószinüvé teszik, hogy IV. Fülöp uj intézmény kezdeményezője lesz, midőn 1302. az É.-t először összehivja, főkép a célból ez alkalommal, hogy a pápasággal szemben folytatott politikájának az É. hozzájárulása nagyobb sulyt kölcsönözzön. Kétségtelen azonban, hogy ezentul az É. hatáskörébe főkép pénzügyek, különösen adók, segélypénzek fölötti tanácskozás tartozik; de foglalkoznak még más ügyekkel is, a kormányzat, közigazgatás, igazságszolgáltatás, háboru és békekötés ügyeivel; időnként, p. a XVI. sz.-ban, jelentékeny befolyásuk van a közdolgok menetére, bírálják a kormány cselekedeteit és merész hangon nyilatkoznak. Igy a többi közt az 1484. gyüléseken a burgundi nemesség egyik küldötte, La Roche, kijelenti, miszerint a királyság nem magánjogi örökség, hanem köztiszt; a szuverénitás valóban a nemzeté, a nemzeti akaratnak igazi letéteményese az É. De e nézetek akkor még visszhangra nem találtak. Maga az intézmény pedig nem lesz állandó, nem képes az alkotmánnyal szerves összefüggésbe jutni. Az 1614. gyüléseken már mutatkozik a polgárság versengése a nemességgel, de ez időtől 164 évig nem hivják többé össze, midőn pedig 1788. a király ujra hozzájuk fordul, már annyira elfelejtették, hogy a levéltárakat kell felkutatni az eljárási szabályok megismerésére. Az 1788. É. gyülése csakhamar nemzetgyüléssé válik és ezzel a forradalom kezdetét vette.

Forrás: Pallas Nagylexikon