KisszótárCímszavak véletlenül
|
evolúcióélővilág, filozófia A fejlődést v. valaminek a kibontakozását, a biológiában az élővilág fokozatos és szűntelen fejlődését jelenti. Az élővilág evolúciója a populációk szintjén megvalósuló fejlődési folyamat. Ez a fejlődés a populációk alkalmazkodásának következtében ment végbe. Ennek a folyamatnak az egyik forrása az egyedek genetikai változatossága, amelyet a meiózis ( sejtosztódás) biztosít. A másik forrás a genetikai kombinálódó képesség, amely az ivaros szaporodással függ össze. E folyamat során két eltérő genetikai állományú egyed utódai mindkét szülőtől különböző genetikai állományúak lesznek (öröklődés). A populációk alkalmazkodása természetes szelekcióval megy végbe, vagyis azok az egyedek képesek tovább szaporodni, amelyek a meglevő környezetben rátermettebbek. A természetes szelekció teljes v. részleges lehet. A teljes szelekció során az egyedek már az ivarérettség előtt elpusztulnak, tehát egyáltalán nem hoznak létre utódot. A részleges szelekció mellett viszont nincs kizárva az, hogy a kevésbé rátermett egyedek utódai létrejöjjenek. Az egyedek rátermettségét az adott környezetben a tulajdonságaikat meghatározó gének befolyásolják. A populációban egy adott tulajdonságra nézve általában többféle génváltozat, allél is kialakul. Ha kétféle allél alakul ki az egyik génből, akkor v. a domináns, v. a recesszív kedvező az adott környezeti viszonyok között. A természetes szelekció során más-más a sorsa a kedvezőtlen domináns, ill. recesszív alléleknek. A recesszív allélek ugyanis heterozigóta állapotban a fenotípusban nem jelentkeznek, nem fejtenek ki hatást, de még teljes szelekció esetén is fennmaradhatnak. Ha a környezeti változás miatt a recesszív allél kedvezővé válik, akkor a heterozigóták utódai között létrejövő homozigóta recesszív egyedek nemcsak fennmaradnak, hanem ők válnak a legéletrevalóbbakká. Egészen más a helyzet, ha a domináns allél nem felel meg az adott környezetnek. Ekkor már néhány nemzedék után eltűnnek a populációból a domináns allélek. Az evolúciós változások többnyire egy régebben kialakult recesszív allél alapján mennek végbe, ha a megváltozott környezetben ez az allél biztosít nagyobb életrevalóságot. Az evolúciós változások túlnyomó többsége lassan, fokozatosan megy végbe, adaptív evolúciós folyamat, melynek során a populációk alakulnak át. A fejlődés során a szelekcióval végbement alkalmazkodás hatására a közös származású élőlények különbözővé fejlődnek. Ezt a fajta változási folyamatot divergenciának nevezzük. Olyan fejlődési folyamat is van, amikor a Föld különböző részein hasonló környezeti feltételek hatására, különböző öröklöttségű élőlények fejlődése hasonlóvá válik. Ez a fejlődési folyamat a konvergencia. Vannak olyan evolúciós változások is, amelyek nem a környezethez való alkalmazkodás során jöttek létre. Ilyen a genetikai sodródás és a génáramlás is. A nagy elterjedési területű fajok általában sok populációt alkotnak. Így a különböző populációk fejlődése eltérővé válhat, ami új faj kialakulására vezethez. Különösen akkor van ennek nagy valószínűsége, ha a rokon populációkat valamilyen földrajzi tényező hosszú időre v. véglegesen elválasztja egymástól. Ekkor végbemehet a fajkialakulás földrajzi elkülönülés útján. Az új fajok kialakulása azonban nemcsak így mehet végbe. Fajkeletkezés oka lehet a kromoszómaszerelvény sokszorozódása is. Az evolúció kutatása közvetett és közvetlen bizonyítékok feltárását jelenti. A közvetett bizonyítékokat a mai élővilág sajátosságainak vizsgálatával nyerik. A legmodernebb evolúciós kutatások már a fehérjeszerkezet vizsgálatán alapulnak. Az evolúció közvetlen bizonyítékai a lenyomatok és a kövületek. fejlődés a természet és a társadalom egyik mozgási formája: szüntelen, fokozatos, ugrás nélküli mennyiségi változás a magasabb rendű szervezeteknek az alacsonyabbakból való kifejlődése, fokozatos átalakulása Szerkesztette: Lapoda Multimédia Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|
Magyar
Angol
Német