Ezerfürtű

Az Ezerfürtűt 1950-ben állította elő Kurucz András és Kwaysser István Kecskeméten. Egyik szülője a Hárslevelű, a másik pedig a Tramini. Az érdeklődés középpontjába csak az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején került. Akkor a nagyüzemek és a frissen alakuló szakcsoportok jelentős területet telepítettek belőle. Termelői jó fagytűrő képességet, bőséges és jó minőségű egészséges termést reméltek a fajtától. A reményeket a fagytűrés és rothadás ellenállóság tekintetében nem váltotta be. Levele kerek, alig tagolt, vállöble záródó. A levél felülete hólyagos, fényes, élénk fűzöld. Vállas, tömött fürtjein a sárgásfehér bogyók pontozottak és barnás bemosódásúak. Erős növekedésű, fokozott zöldmunka-igényű és elég bőven terem. Szeptember végén szüretelhető, 16 mustfok körüli cukortartalommal. Bora bár fajtajelleges, de nem különleges, ezért ma már inkább az "asztali" vagy tömegbort termő fajták között emlegetik. ( Kertészeti Egyetem- Szőlő Tanszék)

Szerkesztette: Lapoda Multimédia