Ezerjófü
(növ., szarvasfü Clusiusnál, Dictamnus L., diptam), a
Diosma-félék génusza, egyetlen egy faja (D. albus L.) s néhány fajtája Európa
közép és déli tájain, valamint Ázsiában terem. Egész egy méter magas kóró,
levele szárnyalt, a kőrisfáéhoz hasonlít, virágfürtje szártetőző, tekintélyes,
mirigyesszőrü. E mirigyekből meleg időben annyi éteres olaj párolog ki, hogy ha
kedvező esetben a virágzatot égő szállal érintjük, a virágzaton keresztül sebes
láng lobban végig, amint ezt legelőször Linné leánya tapasztalta. Virága
fehéres. A pirosas virágu neve, amelynek a levélnyele is kevésbé szegett, D.
fraxinella L. Hazánkban gyakori, Németországban kertbe is ültetik. Az egész
növény a mirigyszórok kiválasztotta éteres olajtól, különösen este felé erős
illatu, ezenfelül füszeres izü. Gyökere fehéres, keserü, erős illatu, régen
fehér diptam (radix dictamni albi s. fraxinellae) néven officinális volt, de
megszáradva hatástalan. Virágját a méh kedveli. Az E.-t különösen a nép
használja gyógyítási célból, igy váltóláz ellen (teában 10 gr. E.-t véve
150-200 gr. forró vizre); azonkivül giliszták ellen a végbélbe adva,
nemkülönben krónikus hasmenéseknél és a hasi hagymáz üdülő szakában. Hatása
általában a keserü anyagok (amara) hatásával egyezik; a keserü anyagon kivül
egy erythrocentaurin nevü vegyület is van benne, mely szintelen, szagtalan és
iznélküli kristályokban (C27H24O8) nyerhető,
melyek a levegőn megerősödnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|