Ezerjófü

(növ., szarvasfü Clusiusnál, Dictamnus L., diptam), a Diosma-félék génusza, egyetlen egy faja (D. albus L.) s néhány fajtája Európa közép és déli tájain, valamint Ázsiában terem. Egész egy méter magas kóró, levele szárnyalt, a kőrisfáéhoz hasonlít, virágfürtje szártetőző, tekintélyes, mirigyesszőrü. E mirigyekből meleg időben annyi éteres olaj párolog ki, hogy ha kedvező esetben a virágzatot égő szállal érintjük, a virágzaton keresztül sebes láng lobban végig, amint ezt legelőször Linné leánya tapasztalta. Virága fehéres. A pirosas virágu neve, amelynek a levélnyele is kevésbé szegett, D. fraxinella L. Hazánkban gyakori, Németországban kertbe is ültetik. Az egész növény a mirigyszórok kiválasztotta éteres olajtól, különösen este felé erős illatu, ezenfelül füszeres izü. Gyökere fehéres, keserü, erős illatu, régen fehér diptam (radix dictamni albi s. fraxinellae) néven officinális volt, de megszáradva hatástalan. Virágját a méh kedveli. Az E.-t különösen a nép használja gyógyítási célból, igy váltóláz ellen (teában 10 gr. E.-t véve 150-200 gr. forró vizre); azonkivül giliszták ellen a végbélbe adva, nemkülönben krónikus hasmenéseknél és a hasi hagymáz üdülő szakában. Hatása általában a keserü anyagok (amara) hatásával egyezik; a keserü anyagon kivül egy erythrocentaurin nevü vegyület is van benne, mely szintelen, szagtalan és iznélküli kristályokban (C₂₇H₂₄O₈) nyerhető, melyek a levegőn megerősödnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon