Ezrá
(a magyar bibliában: Esdrás). Szerájá fia, zsidó irástudó,
aki a második templom korabeli zsidóságot ujjáteremtette. Kr. e. 458. számos
babiloniai zsidó élén visszatért Palesztinába s ott a zsidókat eleinte csak
különválasztani igyekezett a pogányoktól, de később a pentateuchus összes
törvényeinek megtartására kötelezte őket. 444. Nehemiás támogatása mellett a
nép véneivel megfogadtatta, hogy a pentateuchus törvényeihez soha hütelenek nem
lesznek. Ő reá vezetik vissza a tóra hetenkénti felolvasásának intézményét,
amely által a zsinagóga intézményének alapja vetteték meg, valamint a héber
irás is (ketháb assuri), amelyet a zsidók a szentirás példányaiban mai napig
használnak. A szentirásnak azon könyve, amely Ezráról neveztetik, eredetileg a
Krónikák könyveivel egy egészet képezett. A zsidók E. és Nehemiás könyveit
együtt E. könyvének nevezik, az alexandriai bibliafordításban e két könyv E.
első és második könyve cimet visel. Az apokrifákban foglalt E. III. könyve az
elsőnek toldalékkal ellátott szabad fordítása. E. IV. könyve alatt egy
apokaliptikus munkát kell érteni, amelyet egy zsidó a Kr. u. első sz. vége felé
irt. V. ö. Rawlinson G., E. and Nehemiah. (Lond. 1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|