Ezrá

(a magyar bibliában: Esdrás). Szerájá fia, zsidó irástudó, aki a második templom korabeli zsidóságot ujjáteremtette. Kr. e. 458. számos babiloniai zsidó élén visszatért Palesztinába s ott a zsidókat eleinte csak különválasztani igyekezett a pogányoktól, de később a pentateuchus összes törvényeinek megtartására kötelezte őket. 444. Nehemiás támogatása mellett a nép véneivel megfogadtatta, hogy a pentateuchus törvényeihez soha hütelenek nem lesznek. Ő reá vezetik vissza a tóra hetenkénti felolvasásának intézményét, amely által a zsinagóga intézményének alapja vetteték meg, valamint a héber irás is (ketháb assuri), amelyet a zsidók a szentirás példányaiban mai napig használnak. A szentirásnak azon könyve, amely Ezráról neveztetik, eredetileg a Krónikák könyveivel egy egészet képezett. A zsidók E. és Nehemiás könyveit együtt E. könyvének nevezik, az alexandriai bibliafordításban e két könyv E. első és második könyve cimet visel. Az apokrifákban foglalt E. III. könyve az elsőnek toldalékkal ellátott szabad fordítása. E. IV. könyve alatt egy apokaliptikus munkát kell érteni, amelyet egy zsidó a Kr. u. első sz. vége felé irt. V. ö. Rawlinson G., E. and Nehemiah. (Lond. 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon