Ézsau

Ézsau – ('bozontos') Izsák és Rebekka fia, aki csak percekkel előbb született ikertestvérénél, Jákobnál (Ter). Zord természetű vadászember volt. Egyszer éhségében egy tál lencséért eladta öccsének az elsőszülöttségi jogát. Amikor apja, halálát közeledni érezve, az elsőszülöttnek járó áldását idősebb fiára rá akarta adni, aki szívéhez mindig közelebb állt, az áldást anyja felbujtására és segítségével Jákob fondorlatosan elorozta tőle, majd bátyja jogos haragja elől Háránba menekült. A testvérek évtizedekkel utóbb találkoztak újra, addigra Ézsau megengesztelődött. Két kánaáni feleségétől számos fia született, tőlük eredt az edomiták népe. – A kánoni szöveg alapjában előnyös képet fest Ézsauról, aki öccse irigysége, majd csalárdsága miatt esik el jogaitól, s utóbb mégis nagylelkűen megbocsát neki. A midrásirodalom a Heródes miatt különösen gyűlölt edomiták őse iránt lényegesen ellenségesebb: Ézsau istentelensége magzat korától fogva mindenben megmutatkozik, ő próbál aranyat kicsikarni bátyjától az elsőszülöttségért; a testvérek viszálya később miatta újul ki, apjuk halála után Ézsau és fiai rátámadnak Jákob családjára, ám maga Jákob (vagy a fiai) az összecsapásban megölik Ézsaut. – A keresztény művészet korábbi korszakaiban igen ritka Ézsau ábrázolása. Az újkori festőket életének két mozzanata ihlette: a lencse után áhítozva vagy a lencsét habzsolva átadja öccsének az elsőszülöttség jogát (El Greco, Jordaens, Brandel), ill. megbocsátása jeléül átöleli előtte földig hajló fivérét (id. Jan Brueghel, Rubens, Crespi).

Forrás: Ki kicsoda a Bibliában