(argentum,), termésnemesfém, mely az
arany előfordulásától eltérőleg sem sziklákba elhintve, sem görgetegek és homok
közt - tehát másodlagos fekvőhelyen - nem található, hanem csupán erekben,
fészkekben és üregekben. Alakja legtöbbször utánzó alak, nevezetesen haj, drót,
agyar, moha, ágas-bogas dendritikus alakok, páfrányformák, stb. Ezeknek az
alakoknak látszólag semmi közük sincs a kristályokkal, de pontosabban
tanulmányozva az tünt ki róluk, hogy tulajdonképen nem egyebek mint erősen
torzult kristályoknak sajátságosan, sokszor egészen bizarr módon egymához
illeszkedett halmazai. Több helyről, nevezetesen pedig Kongsberg-ből (Norvégia)
ismeretesek olyan példányok, amelyeken az utánzó alakoknak szabálytalanul
kifejlődött kristályokból alakult volta igen szépen észlelhető. Jól kifejlődött
szabályos rendszerbeli kristályokban is terem, nevezetesen hexaéderekben,
oktaéderekben, e kettő kombinációiban, továbbá rombodekaéderben,
tetrakiszhexaéderben, sőt az oktaéderlapok szerint összenőtt ikrekben is. A legszebb
kristályok Kongsberg bányáiból kerültek ki, némelyike 1 cm. nagyságu, de
közönségesen igen aprók. Nálunk Selmecbányáról ismeretesek igen szép
E.-kristályok, melyek a kongsbergieknek nem igen maradnak mögötte. Lemezlevél
forma alakokban, ugyszintén hintve és vaskosan is.
A tiszta E. olvasztott állapotban a legfehérebb fém; fénye
mint ismeretes, nagyon élénk. Nagyon nyujtható fém, csak az arany nyujtható
jobban; a finoman eloszlott E. szürke fénytelen por. Az öntött E. f. s.-a 10,5
körül van. A legjobb meleg- és elektromosságvezető. A hevítéskor keveset terjed
ki: 1 méteres ezüstrud 0° --100° ra felhevítve 1,94 mm.-rel hosszabbodik.
Fajmelege 0,057. O.p.-ja. 1000° körül van, még magasabb hőmérséken (durranó
gázláng, elektromos iv) forr és desztillálható. A megolvadt E. a levegőből
oxigént nyel el, de nem egyesül vele kémiailag; a megmeredés pillanatában
ugyanis az oxigén ismét eltávozik és sajátszerü fröccsenés (Spratzen)
észlelhető. Csupán a tiszta E. bir e sajátsággal. Más fémekkel könnyen
összeolvasztható; e fém ötvényei közül a rézötvények a legfontosabbak. Sem
közönséges, sem magasabb hőmérséken nem egyesül a levegő oxigénjével, azonban
vékony E.-dróton igen erős elektromos áramot átvezetve, oxiddá ég el. A finoman
eloszlott E.-öt az ozon szuperoxiddá alakítja. A halogén elemekkel (klór, bróm,
jód) könnyen egyesül. Különösen a kénnel képez könnyen vegyületet, ezért az
E.-tárgyak kénhidrogén tartalmu levegőben, sőt kéntartalmu ételekben
ezüstszulfid képződése folytán megbarnulnak. A legtöbb hig savban ugyszólván
oldhatatlan; a hig salétromsav azonban könnyel oldja. Jodhidrogénsavval már
közönséges hőmérséken hidrogén fejlődése közben E.-jodiddá alakul. A tömény
kénsavval való hevítéskor kéndioxid fejlődése közben E.-szulfát képződik.
Krómsav vörös E.-kromáttá alakítja. Lugok nem hatnak reá; az alkali
hidroxidokat E.-edényekben szokás olvasztani. Oldható vegyületeiben az E.-öt
következőképen mutathatjuk ki: az oldat sósavtól fehér turós csapadékot (AgCl)
ad, mely salétromsavban nem, de ammoniában könnyen feloldódik. E sók oldatába
fényes rézcsikot állítva, azon az E. szürke por alakjában leválik. Az E.
mennyiségi meghatározása céljából az oldatból az E.-öt klorid alakjában
választjuk le, s a kimosott és megszárított, majd óvatosan megolvasztott
E.-klorid sulyát megállapítjuk: 143,1 sr. AgCl megfelel 107,7 sr. Ag-nek.
Térfogatos analitikai uton Gay-Lussac, Mohr v. Volhardt módszerével határozzuk
meg. Az E. legszebb fehér fém; fényét a levegőn nem változtatja. A tiszta E.
azonban meglehetősen lágy és hajlélony, ugyhogy a különféle ékszerek és
disztárgyak, továbbá pénzek, érmek nem tiszta E.-ből, hanem E. és réz
ötvényéből valók, mert ez ötvény a tiszta E.-nél keményebb és igy ellentállóbb
(l. bővebben E. ötvényei).
Forrás: Pallas Nagylexikon