Ezüstmérgezés

Az ezüstsóknak, belsőleg véve mérgező tulajdonságai vannak. A vele való mérgezések, különösen a hevenyés mérgezések, ritkák. Leggyakrabban orvosi használat közben, különösen gyermekeknél, történnek ilyen mérgezések azáltal, hogy utóbbiak a szájukbeli fekélyek stb. étetésekor a pokolkövet elharapják s lenyelik. Egy gyermeknél ilyen uton halálos mérgezés is történt. A mérgezés szimptomái: heves hányás és hasmenés, a kihányt gyomortartalom fehér, de állás közben megfeketedik; olykor önkivületet, görcsöket, majd bénulásokat is észleltek. Ellenszerei: tojásfehére, tej és konyhasó (hig oldatban). Gyakoriabbak a krónikus E.-ek, melyek rendesen olyanoknál fordulnak elő, kik huzamos időn keresztül szednek ezüstnitrát-tartalmu orvosságokat, nevezetesen pedig nehéz betegségben és gerincagysorvadásban szenvedőknél; sőt olyan eset is van följegyezve, melyben egy szakállát pokolkőtartalmu festőszerrel barnító férfinál is megjelent az E. kezdete. Ilyenkor az ujjak első (körmös) percén, a fogjéhon, a szájpadláson, a szem kötőhártyáján és anak fehérén, a bőőrnek legkülönbözőbb helyén is szürkés foltok jelennek meg, melyek később összefolynak, s azon kórnak képét adják, melyet argiriának v. argirosis-nak neveznek. Ebben szenvedők belső szervei, a belek nyálkahártyája, az agynak burkai, a májnak tokja és a vesék levezető csatornácskái és edényei is mutatják e szürke szinü ezüstlerakódást, melyek eltüntetésére és a betegség gyógyítására semmiféle szerrel nem rendelkezünk, s különösen a májban egész az élet végéig megmarad a nagy mennyisében lerakódott ezüst. Rózsahegyi vizsgálatai szerint az erősebb mérgezés lesoványodást, s az izmoknak, májnak stb. elzsirosodását okozza.

Forrás: Pallas Nagylexikon