Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
ezüstözés plating
ezüstözés silver plat...

Magyar Magyar Német Német
Ezüstözés... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ezüstözés

Ezüstözhetünk száraz és nedves uton. A száraz uton való ezüstözés egyik neme a tüzben való ezüstözés. Ehhez használják az ezüstfoncsort (l. o.), melyet higított kéneső-ezüstoxidul nitrát oldatába mártott sárgarézdrót-kefével kennek az ezüstözendő fémtárgy fölszinére, ezután a tárgyat vörös melegig izzítják. Az izzítás következtében a kéneső elszáll és az ezüst finom rétegben a tárgyon marad. E műveletet többször ismételve, tetszés szerinti, vastag bevonatot kapunk. A hidegezüstözéshez az ezüstöző pasztát használják. Ez áll 10 gramm frissen készített klórezüstből, 10 gramm konyhasóból, 20 gramm hamuzsirból és 15 gramm iszapolt krétából, melyet kevés vizzel keverve tésztává gyurnak. Ha ezzel a tárgyat dörzsöljük, szintén bevonódik ezüsttel. Használható salétromsavas ezüstoxid és ciánkálium vagy klórezüst, ciánkálium, alkohol és iszapolt kréta keverékéből készített hig pép is, melyet a tárgyra gyapottal vagy bőrrel dörzsölünk.

Az ezüsttárgyak tisztítására 10 gramm klórezüst, 20 gramm borkőpor, 20 gramm konyhasó és kevés viz keverékéből álló paszta használható. A száraz uton való ezüstözéshez tartozik az ezüstlemezelés is. (l. Lemezelés cimszót.) A követ, bőrt, fát, papirost ezüstfüsttel vonják be. Mivel ennek technikája egyezik az aranyozás megfelelő technikájával, az Aranyozás cimszóra utalunk (II. köt. 37. oldal). Ma az ezüstözés leghasználtabb módja a nedves uton való ezüstözés, az u. n. galvánezüstözés. E célra igen sokféle fürdőt használnak. Leggyakoribb a klórezüst fürdő. Ezt készítik 10 liter viz, 250 gramm klórezüst és 500 gramm 100 %-os ciánkálium oldatából. Klórezüst helyett salétromsavas ezüstöt is használhatunk. Roseleur 10 liter viz, 250 gramm cianezüst és 500 gramm ciánkálium oldatát ajánlja. Ma már a Liebig-féle folyadékot nem használják. Az ezüstfürdők 1-2 volt feszültségü áramot kivánnak. Anodának (bontó) 1 mm.-nél vastagabb ezüstlemezt vesznek, melyet 1,5-2 mm. vastag platinadrótra függesztenek. A telep negativ sarkával összekötött tárgy jól megtisztítandó. E célra a tárgy és a rondító anyagok minősége szerint más és más csávát használunk (l. Csávázás IV. k. 643. old.). A sulyba ezüstözendő réz, sárgaréz, bronz, alpakka s ezekhez hasonló öttevényekből készített tárgyat 10 liter viz és 1 kg. marónátrium oldatában főzve zsirtalanítjuk, azután forró, majd langymeleg vizben lemosunk és mosás után 10 liter viz és 1kg. 66° -os kénsavcsávában lecsávázzuk. A csávából kivett tárgyat leöblítvén, az előfényesítő csávába mártjuk. Ez áll 10 kg. 36° -os salétromsav, 200 gramm konyhasó és 200 gramm korom keverékéből, innen kivéve ujból leöblítjük és a fényesítő csávába mártjuk. Ezt 6 kg. 36° -os salétromsav, 8 kg. 66° -os kénsav és 400 gramm konyhasó alkotja. A már teljesen tiszta tárgyat vizzel jól leöblítjük és 10 liter vizben feloldott 50-100 gramm salétromsavas kénesőben megfoncsorozzuk és vizzel leöblítjük. Az igy előkészített tárgyat réz- vagy sárgarézdrótra kötve, az anódától mintegy 10 cm.-nyire a fürdőbe akasztjuk. A fürdőn keresztülhatoló elektromos áram csakhamar beezüstözi a tárgyat. Ekkor kivesszük azt és megnézzük, vajjon nincsenek-e rajta hibák, melyeket borkővel és finom drótkefével való dörzsöléssel távolítunk el, ezután megmossuk a tárgyat tiszta vizben és forró ciánkáliumoldatba való mártás és ezt követő vizzeli leöblítés után ujra befoncsorozzuk, foncsorozás után leöblítjük s végül ujra befüggesztjük a fürdőbe. Ekkor következik a tulajdonképeni ezüstözés nem éppen erős kezdő- és lassanként gyengülő árammal, mig a tárgyra a kivánt ezüstmennyiség rárakodott. Ezt ugy tudjuk meg, hogy a tárgyat ezüstözetlen állapotában vizbe függesztve a mérleg egyik karjára akasztjuk és sulyát a mérleg másik karján lógó serpenyőbe rakott ólomsöréttel kiegyenlítjük. Ennek megtörténte után a tárgyat a mérlegről leakasztjuk és a fürdőbe függesztjük, a serpenyőbe pedig annyi sulyt rakunk, amennyi a tárgyra ejtendő ezüstnek megfelel. Bizonyos idő mulva a tárgyat kivesszük és jól megmosván, a mérlegre akasztjuk; ha sulya a serpenyőre rakott sulyt kiegyenlíti, a műveletet befejezzük, ellenkező esetben a tárgyat ujra a fürdőbe akasztjuk. Vannak automatikus mérlegek is. Az öntöttvas-oszlop tartotta fémből készített mérlegkar egyik végén a serpenyő, másik végén a tárgyat tartó rud van. Az áramforrás negativ sarkát összekötjük a mérleg serpenyős karja alatt ebonitrudra erősített, tehát elszigetelt kénesőtartóval. A kéneső és a kar közti érintkezést a karra erősített és a kénesőbe merülő pecek közvetíti. A fürdőbe függesztett tárgy sulyát a serpenyőre tett ólomsréttel egyenlítjük ki. Midőn a mérleget ily módon jól beállítottuk, a kénesőtartó alsó részén levő sróf kellő beállításával a kéneső felszinét addig emeljük, mig csak a pecket érinti. Ekkor a serpenyőre annyi sulyt rajunk, amennyi a kiejtendő ezüstnek megfelel. Most a mérleg serpenyős része lebillen, és a pecek a kénesőbe merülvén, az áramkört zárja. Erre a bontás kezdetét veszi és az ezüst a tárgy felszinére rakódik. Mihelyt a kiejtett ezüst a mérleg serpenyőjére tett sulyt kiegyenlítette, a mérleg régi állásába visszabillen és az áramkör megszakad, vagy is több ezüst a tárgyra nem rakódhatik. A beezüstözött tárgyakat kivesszük, vizben lemossuk, forró vizben leöblítjük és megszáradása után zaponnal (brillantfénymáz) bekenjük, hogy szép szinét el ne veszítse. Abban az esetben, ha fényt akarunk a tárgynak adni, fényező acéllal vagy kővel megfényezzük; erre a célra finom fényezővörössel bekent posztókorongokat is használnak.

Ezüstözés előtt a vas-, acél-, cink- és óntárgyakat s ezek ötvényeit (p. a britanniai árukat) előbb vörös- vagy sárgarézzel vonják be.A közönséges (nem suly szerinti) ezüstözéshez 15 gramm a salétromsavas vagy 10 gramm klórezüstöt veszünk, melyet 1 liter vizbe oldunk fel és hozzá 25 gramm 100 %-os ciánkáliumot adunk. Ha művelet közben az ezüst-anoda megfeketedik, ekkor a fürdőben kevés, ha pedig fehér marad, tulságosan sok a ciánkálium. Az első esetben ciánkáliumot, a másodikban ciánezüstöt adunk a fürdőhöz. Legjobb a fürdő akkor, ha az ezüst-anódák szürkék. Lehet külső áramforrás nélkül is ezüstözni. A tárgyat cinkdróthoz vagy lemezhez kötjük és a meleg vagy hideg fürdőbe mártjuk. Azonban még ez se szükséges, mert ha a tárgyat 2 liter viz, 15 gramm salétromsavas ezüst és 35 gramm 100 %-os ciánkálium meleg oldatába (u. n. Silbersud) mártjuk, rögtön ezüst burkot kap, azonban ezek a merítőfürdők csak a lehelletvékonyságu ezüstözéshez valók. V. ö. Langbein, Vollständiges Handbuch der galvanischen Metallniederschläge 1889. Pfanhauser, Die galvanische Metallplatirung, III. kiadás 1893.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is