Ezüsttövis

(növ., füztövis, lóbenge, Hippophaë L.), az ezüstfafélék tövises cserjéje v. kis fája, egy faja (H. rhamnoides L.) Európa, Amerika, és Ázsia mérsékelt vidékein nő. 1-3 m. magas, berzedten ágas; levele váltakozó, szálaslándsás, szürke-ezüstszinü. Virága apró, narancsszin vagy bronzszin-sárga, füzéres, a levelek fakadása előtt jelenik meg; álgyümölcse bogyónemü, mert az ellevesedett lepel fogja körül, borsónagyságu, sárga, de barnával pettyegetett, egész télen a fán marad, Európának leginkább a tengerparti részén, a Keleti tengertől egész a Földközi-tengerig, leginkább a folyók (Rajna, Rheindorn) mentén terem, de a havasi patakok mellékén is nő, s velök Németország D-i sikjára is leereszkedik. Hazánkban inkább ültetik. A homok megkötésére, a töltés megerősítésére kiválóan alkalmatos és ajánlatos. Mint kerti v. parkdiszt is kedvelik. Fáját szépen lehet csávázni; az esztergályos dolgozza fel. Levelét meg a hajtásait sárga v. barna festéknek lehet használni. Savanyu gyümölcsét az északi lakosok halászlével eszik, a finnek pépes étket is főznek belőle.

Forrás: Pallas Nagylexikon