Fa

V. élő fa (arbor), oly növény, amely gyökeréből fás szárral emelkedik föl és csak határozott magasságban leveles ágaival és gallyaival koronává terjed szét. Az ágatlan rész a fa dereka. A magyar azonban az élőfát a holttól nem különbözteti meg s a közéletben meg az iparban a fák meg a cserjék törzsének és gallyainak nagyobb és keményebb részét is fának (lignum, Holz) mondjuk, sőt a növényszövettanban az edénynyalábnak a bél felé eső farétege (xylema) is fa. A fát a cserjétől némelykor mindamellett nehéz szorosan megkülönböztetni. Igy p. a jegenye vagy tornyos nyárfa, mely már tövétől kezdve ágazik szét, voltaképen cserje lenne, akárhány fatermetü növény cserjésen is megjelenik, sőt a fák a hegyeken való elterjedésüknek felső határán mindig cserjékké törpülnek. Viszont a cserjéből a kerben gyakran kisebb fát nevelhetünk (orgonafa, borókafa).

Forrás: Pallas Nagylexikon