Fabchich
(Fabsich) József, műfordító, szül. Kőszegen Vasmegyében 1753
márc. 3., megh. Győrött 1809 dec. 23. Iskoláit szülővárosában, a jezsuiták
vezetése alatt kezdette meg, majd Győrött folytatta, ott 1770. világi
pap-növendékké, 1775. pedig pappá lett. Ugyancsak 1775. megbizták a győri
gimnázium nyelvtani osztályának a tanításával s e hivatalát 22 éven át
folytatta, amikor is 1798. ugyancsak Győrben a hittani szeminárium tanárává
lett s mint ilyen halt is meg. F. rendkivül lelkes barátja volt a magyar
nyelvnek, az iskolában az akkori szokás ellenére leginkább magyarul tanított,
maga is verselt, tanítványait is magyar versek irására buzdította, lelkesen
gyüjtötte a magyar tájszókat és régies kifejezéseket, a magyar nyelvből minden
idegen szót számüzni akart. A magyar irodalmon és nyelvészeten kivül igen sokat
foglalkozott a görög lirikusokkal és drámairókkal, kül. Pindarussal,
Aeschylussal és Sophoklesszel, kiknek munkáit fordította. A görög lirikusok és
tragikusok ez átültetése uttörő munka volt; magyaros, de rögös nyelvéből
azonban hiányzott a költői kellem. Jó barátságban élt Révaival és Rajnissal.
Nevezetesebb, részint megjelent, részint kéziratban maradt munkái: Tudosítás
Pindarus Anakreon munkájának fordítása iránt (Győr 1803.); Magyarra fordíttatott
P. Álceus Záffo Stezikorus Ibikus Anakreon Bakkilides Szimonides Alkmán,
Arkilokus (u. ott 1804.); M. Kalepinus; Kisebb versezetei; Pindarus stb.
(kézirat); Aeschylus, Sophocles, Euripides tragédiái. Verseit leginkább egyes
ünnepies alkalmakra irta.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|