Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fábián... ----

Magyar Magyar Német Német
Fábián... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fábián

1. bácsi érsek 1085-1103., helyesebben püspök, ahogy ez idő alatt fölváltva nevezik. Némelyek szerint a szent Istvántól alapított püspökséget érsekségre azért emelte szent László, hogy megjutalmazza Fábián püspöknek Horváthország elfoglalásakor tett jó szolgálatait. De ez a cim nemcsak saját személyét, hanem utódait is illette, kik viselték is azt a XII. sz.-ig, midőn a bácsi érsekség a kalocsaiba olvadt. V. ö. Balics I. 351-6.

2. F. Ambrus, iró és fordító, szül. Bozzaiban, Vasmegyében, 1809 aug. 22., megh. Sopronban 1878 dec. 9. 1827 okt. lépett a Sz. Benedek-rendbe, teologiai tanulmányait Pannonhalmán végezte s 1835. szentelték fel misés pappá, s ettől kezdve 1870. hitszónok és tanár Sopronban, Pozsonyban, Pannonhalmán, Győrött és ismét Sopronban. Kat. egyháztörténeti kézikönyveket és erkölcsi irányu elbeszéléseket irt és fordított.

3. F. Dániel, ref. lelkész, szül. Gyulafehérvártt 1810 jul. 8. Tanult Nagy-Enyeden, ahol 1832-ben lelkészi vizsgálatot tett. Ekkor kézdivásárhelyi tanitó és segédlelkész, 1835 jan. nagyenyedi második pap, 1842. székelyudvarhelyi teol. tanár, 1844 nov. kézdivásárhelyi lelkész lett. 1848-ban országgyülési képviselővé választatott. A szabadságharc után menekült, de nemsokára visszatért s 1852-től 1856 tavaszáig várfogságot szenvedett.1857. Szilágycsehben kapott lelkészi állomást, melyen ma is működik. Szépirodalmi dolgozatokat ifju korában, politikaiakat a szabadságharc folyamán gyakran irt, irodalmi munkássága kivált az egyházi téren jelentékeny. Egyházi lapokban számos cikke jelent meg s néhány alkalmi beszédén kivül több izben (1840, 1869, 1871.) adott ki prédikáció-gyüjteményeket s 1877-1878. két kötetnyi halotti beszédet.

4. F. Gábor, iró és műfordító, született Vörösberényben 1795 dec. 28-án, meghalt Aradon 1877 dec. 10. Atyja József református lelkész s esperes, édes anyja pedig Somogyi Zsuzsanna, a hirhedt Mondolatok vaskalapos, Kazincy nyelvbeli ujításait kárhoztató és gunyoló irójának, Somogyi Gedeonnak nővére volt. Tudós, müvelt atyja oltotta az élénk eszü, tanulni szerető fiuba a filologiai s költészet iránti előszeretetet. Tanult Pozsonyban (1806-1808.), hová gondos atyja a német nyelv megtanulása végett vitte, és Pápán (1808-1817.) hol a teologiai tanulmányokat is hallgatta, és a latin nyelv magasb ismeretét sajátította el; 1817. pedig a pesti egyetemen kezdé hallgatni a jogtudományokat. 1821. nyert ügyvédi oklevelet s miután az előkészítő jogi gyakorlatot részint szülőmegyéjében, hol megyei tiszt, jegyző volt, részint Pestben bevégezte, 1824-ben rendes ügyésszé neveztetett ki a Bohus-féle világosvári uradalomba. Ez esemény határozta el későbbi fényes pályáját, mert akkor Arad vármegyébe tette át lakását, hol csakhamar vezérszerepre emelkedett. Uradalmi ügyészi hivatalát, - kevés félbeszakitással, midőn 1825. megházasodván Budára költözött s itt folytatott ügyvédi gyakorlatot, de már 1826-ban ismét elfoglalta előbbi uradalmi tisztjét - Világosvárott s majd a megye székhelyén Aradon lakva, egész 1847-ig viselte. Az 1848-iki nagy eseményekben munkás szerepet vitt; tagja volt ama teljhatalmu megyei bizottságnak, mely feladatul tüzte ki a többféle nyelvü s nemzetiségü vármegye területén felügyelni a mozgalmak szabályozására s a rend fentartására, továbbá az Aradon felállított sajtóbiróság elnöke s később a forradalmi kormány aradi vésztörvényszékének is tagja lett. A pesti országgyülésre aradi követté választatván, annak mindvégig s Debrecenben is tagja maradt. 1849-ben Szemere Bertalan belügyminiszter megkinálta Arad vármegye főispáni székével, mit azonban el nem fogadott, hanem 1849 májusban az ujonnan alakitott hétszemélyes tábla birájává neveztetvén ki, e magas birói tisztet elvállalta, ennek folytatására azonban már nem volt ideje, mert az oroszok elől menekülő kormánnyal ő is Szegedre, majd Aradra költözött. A világosi fegyverletétel után ő is bujdosott, végre a hadi törvényszéknél jelentkezvén, egy ideig fogságot szenvedett, de azután mégis szabadon bocsátották azzal a korlátozással, hogy Aradra internáltatott. Ettől kezdve 1854-ig, midőn a szorosabb rendőri felügyelet alul felszabadult, Aradhoz közel eső kurtitsi birtokán élt családjának, gazdaságának s az irodalomnak. Az ország feltámadása idején Arad városa ismét megválasztotta országgyülési képviselőjévé, s ő Pesten laktában megujította irodalmi összeköttetéseit. 1869. képviselői megbizatása lejárván, a köztiszteletü, már 70 éven tul lévő öreg ur véglegesen visszavonult a politikai zajtól, szeretetét azonban az irodalom iránt s ernyedetlen munkakedvét abba nem hagyta és minden idejét a költői műfordításnak szentelte. A magyar akadémiában Zichy Antal tartott felette emlékbeszédet 1888 feb. 27., bővebb életirását pedig aradi emlékünnepe alkalmával 1883. Jancsó Benedek készítette el. Már életében az a megtiszteltetés érte, hogy a Kisfaludy-társ. 1876. jubiláris ünnepélyt rendezett irói munkásságának 60-ik évfordulójára. Halála után pedig 1885. év szept. 20. a hálás Arad városa s az aradi Kölcsey-egylet tartott országos emlékünnepet tiszteletére. Ez alkalommal Tóth Lőrinc tartott felette magasztaló beszédet, a Kisfaludy-társaság nevében, mely ugyancsak 1887. megjelent Évkönyve XX. folyamában s a Kölcsey-társaság Évkönyvében is ki lett adva. A nemes izlésü, munkás férfiut a m. akadémia már 1832. levelező, 1835. pedig rendes s 1839. fizetéses vidéki rendes tagjává nevezte s a Kisfaludy-társaság 1862 jan. 30-án szinte tagjai sorába választotta. Hosszas és nagybecsü irodalmi munkásságának gyümölcsei a különféle folyóiratokban (Aspasiában, Felsőmagyarországi Minervában, Tudományos gyüjteményben, Koszoruban, a m. t. akadémia s Kisfaludy-társaság Évkönyveiben, Életképekben, Uj m. muzeumban, Athéneumban, Auróra szebkönyvben stb.) megjelent nagyszámu értekezésein, melyek nyelvtudományi, törvénytudományi és politikai tartalmuak, s emlékbeszédein, életrajzain, Nőzséry álnév alatt irt költeményein s a politikai lapokban éveken keresztül közzétett vezércikkein s tudósításain kivül, leginkább igen jeles klasszikus fordítások, melyek nevét az irodalomtörténetben halhatatlanná teszik. Ezek során vannak, részint az említett folyóiratok hasábjain, részint önálló nagy kötetekben: Hafiz persa költő divánjából ghazélák s Töredékek (1824); a Felsőmagyarországi Minervában fordítások arab és persa költőkből (1825), az 1828. Koszoruban próbafordítások Frithiof svéd költeményből; Ossián énekei, az eredeti gäel mértékben (3. kiad. Buda, 1833). Ossiánnak nem első fordítása m. nyelven, de leghivebb formában s tartalomban az eredetihez; öregebb korából pedig, midőn a senki által jobban nem ismert s mélyebben nem tanulmányozott latin klasszikusokra ment át: M. T. Cicero összes levelei időrendes sorban (7. kiad. Pest 1861-1864); minden kötet jegyzetekkel van ellátva, s Cicero és kora c. becses történeti rajzzal gazdagítva; Cicero vegyes munkái, első kötet: Rhetoricumok és philosophicumok (Arad, 1863); a munka második és harmadik kötete kéziratban maradt s csak némely mutatványok adattak ki belőle Lampel Róbertnél, az ókori klasszikusok gyüjteményében; J. Lucretius Carus tankölteménye a természetről, bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel (Bpest 1870); C. Valerius Flaccus Argonauticon c. hőskölteménye (Arad 1873); Rutilius Claud. Numatianus utleirása (Arad 1874); Horatius Pisokhoz irt levele (Ars poetica-ja, Arad, 1876). Említett műfordításaiból Anthologiát adott ki Somogyi Antal, Aradon, 1874. Az elszámlált költők és szónokok fordításain kivül nevezetes fordításai még Tocqueville Elek Demokratiája Amerikában (4 k. 1841-1843), melynek korrekt átültetése által nyelvünkre alkalmat adott komolyabb s tanulni szerető politikusainknak a szabadság valódi elveinek s alapjainak mélyenható tanulmányozására; továbbá Heinsius Tivadar, Házi neveléstan kézikönyve, klasszikai kalászat szülők s az őket képviselő nevelők s oktatók számára (Pest 1846); csekélyebb jelentőségüek pedig: Mimili, helvéciai történet Clauren után és Napoleon önéletirása (1829). Eredeti munkái s értekezései közül kiemelendők: Arad vmegye leirása históriai, geográfiai és statisztikai tekintetben (első kötet, históriai leirás; a többi két kötet kéziratban maradt); akadémiai székfoglaló értekezése: A próza s kifejlése feltételei (1838, az akad. évkönyvek 3-ik kötetében); Kisfaludy-társasági székfoglalója (1863. társ. Évkönyvek, uj folyam III.). Pár szó a Milesiákról (Milesia fabula a régi görögöknél s rómaiaknál a még akkor ki nem fejlett regényirodalom durva helyettesítői voltak). És ismét más téren Szögyényi Zsigmond, Csernovics Péter életrajzai; Adatok Somogyi Gedeon (a hirhedt Mondolatnak irója) életéről, s több alkalmi óda; A római classicusok olvasásáról és tanulmányozásával egybekötött élvezetről s érdekről (M. Akad. Értesítő, 1852); Eredetiség az irodalomban, episztola Toldi Ferenchez; A kettős betük egyszerüsítése ügyében; A dogmatika és paraenetika (Az uj magyar muzeumban); A szatiráról; Elegia Székács József temetésekor; Buda haragja, hősköltemény 1823-ból stb. (A Kisfaludy-társaság évlapjaiban). V. ö. Kara Győzőtől. F. G. levelezése. Irod. Közl. 1893. Zichy Antaltól és Emlékbeszéd Fábián Gábor felett. Akademiai Emlékbeszédek V. 1).

5. F. István, nyelvész, szül. Tamásiban Sopronmegyében 1809 szept. 2., megh. Győrött 1871 jul. 19. Iskoláit Sopronban és Győrött végezte s pappá szentelték 1833-ban. Mint káplán működött előbb Bogyoszlón, néhány év mulva Széplakon, hol megismerkedett Esterházy Mikló herceg családjával, s előbb a hercegnét magyar nyelvre tanította, majd a gyermekek mellett nevelő lett. 1848. a nevelőségtől visszavonult széplaki hivei közé; 1869. a győri káptalanban kanonok, majd cimz. nyir-páli prépost és főesperes lett. A magy. tud. akadémiának s a finn irodalmi társaságnak lev. tagja volt. Költeményeket is irt, fordítással is foglalkozott (a Kalevala nagyrészét lefordította), de munkásságának sulypontja mégis a nyelvészet terére esik. Költeményei jelentek meg az Uraniában, a Regélőben, a Magyar Sionban és az Anastaziában, nyelvészeti cikkei pedig korának nevezetesebb folyóirataiban (kivált a Magyar Nyelvészetben, Uj. m. Muzeumban, Bpesti Szemlében Nytud. Közleményekben), nagyon lelkes barátja volt az ugor rokonság elméletének, s erre nézve a folyóiratokban sok közleményt is irt; ilyenek: A finn nyelv ismertetése, száz finn és száz magyar néptalány (M. Nyelvészet 1856), nyelv, nyelvkülönbség és nyelvrokonság (székfoglaló a M. Akadémiai Értesítőben) stb. Önállóan is megjelent: A magyar szókötés szabályai, Pest 1846. A szóelemzés és szóértelmezés alapelvei, Sopron, 1853. Finn nyelvtan (a m. tud. akadémia kiadása), Pest 1859.

6. F. János, kat. egyházi iró, szül. Sivákon 1832 jan. 20. Középiskola végeztével a filozofiát Nagyszombatban, a teologiát a pesti központi papnevelő intézetben tanulta. 1855. szentelték pappá, három év mulva az esztergomi papnevelő intézetbe küldték tanárnak s lelki igazgatónak. 1862. alsószemerédi, 1874. esztergom-vizivárosi, 1880. érsekujvári plébános s 1822. esztergomi tiszt. kanonok lett. Buzgó munkása a kat. egyházi irodalomnak. Folyóiratokban s hirlapokban megjelent cikkein és tanulmányain kivül nehány műve önállón is megjelent: Gróf Nádasdy Ferenc kalocsai érsek élete (Pest 1854); Első vagyis Nagy Szent Gergely pápa lelkipásztorkodásának könyve (u. o. 1858); A vatikáni szent zsinat (prédikációk, Pest 1871-72); Constituiones dogmaticae §§. concilli Vaticani (Esztergom 1877); Érsekujvár hajdan és most (1888). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

7. F. József, ref. lelkész s gazdasági iró, szül. Alsó-Örsön, Veszprémmegyében 1762. febr. 19. megh. Tót-Vázsonyban 1825. jan. 29. Tanult Debrecenben, ugyanitt a teologiai tudományok elvégzése után osztálytanító, majd (1879 szept. 19-től fogva) szenior lett, azután a genfi és berni egyetemeken két évet töltött; hazajövetele után (1793) n.-szokoli, csakhamar ezután vörösberényi, később tót-vázsonyi (Veszprémmegye) lelkész lett, 1800. egyszersmind egyh.megy. tanácsbiró, 1805. esperes. A természettudományoknak korában kiváló ismerője s művelője s több e szakba vágó külföldi jelesebb munkának nyelvünkre átdolgozója vagy fordítója. Vörösberényi szerény lelkészi lakásában egész kis természettani szertárt rendezett be; volt benne kisebb-nagyobb földteke, laterna magica, elektromos gép, számos kémiai készülék. A Tudományos Gyüjteményben «A kenyérsütésről» megjelent (1817) értekezésén kivül nevezetesebb művei: Természeti história a gyermekeknek, 14 rajztábla rajzolással (Veszpr. 1799), Természeti tudomány a köznépnek. A babonaságnak orvoslására és a köznép közül való kiirtására (u. o. 1803). A boroknak termesztésekről, készítésekről és eltartásokról, Chaptal Lajos után franciából magyarra fordított (u. o. 1805). Vizsgálódó és oktató értekezés a szőlőmüvelésről. (Chaptal, Rozier, Parmentier és Dussieux után franciából, u. o. 1813. 2 köt.). Columella Lucius Junius Moderatus XII könyve a mezei gazdaságról és egy különös az élőfákról (Pest 1819, 2 köt). Étekeltartás mestersége (Appert után ford., Pest 1833). Szerkesztette és kiadta a Prédikátori Tárházat (Veszprém, 1805) és a Lelkipásztori Tárházat (Pest 1818).

8. F. Juliánna, költőnő, szül. 1765., megh. 1819 márc. 7. Komáromban. Férje Bédi János csizmadia volt, s ő, hogy a jövedelmet szaporítsa, másoknak varrt; a mellett verseket irt. A verselésre Molnár Borbála könyve (Kassa 1793) lelkesítette, akivel később levelezett is. Verses levelezésbe bocsátkozott (1795 okt. 24-től) Gvadányi József gróf hires generálissal és később Csizi István főstrázsamesterrel (l. o.). Gvadányival folytatott levelezése megjelent a köv. cimen: Verses levelezés, amelyet folytatott Gvadányi József gróf magyar lovas generális nemes Fábián Juliánával, nemes Bédi János élete párjával, melybe több nyájas dolgok mellett királyi Komárom városába történt siralmas földindulás is leirattatott és a versekbe gyönyörködők kedvéért kiadattatott. E leirás F.-tól való. Házánál ismerkedett meg Csokonai, Lillájával (Vajda Juliánna).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is